Református Kollégium, Kolozsvár, 1899
' — 60 Nyersanyagok összege 310,584,000 644,860,000 Gyártmányok össege 883,753,000 458,929,000 Összesen 1194,337,000 1103,789,000 Ezek szerint Magyarország az 1898. évben 90,548,000 koronával többet adott ki Austriának és a külföldnek, mint a mennyit tőlük bevett. Hova jutna országunk, ha ez tovább is így folyna? Akkora elszegényedésre és nyomorra, mely idővel végpusztulást vonna maga után. És ez az elszegényedés nemcsak mélyen elszomorító, de nagyon megszégyenítő is. Ugyanis a statistika is mutatja, hogy sok igazság van ama mondásban, mely szerint „Magyarország tejjel-mézzel folyó Kanaán.“ Nyers termények és állatok után az 1898. évben 334,276,000 koronával többet vettünk be a külföldtől, mint a mennyit e czímen annak kiadtunk. Ez a nyereség pedig nem a mi érdemünk és nem a külföld hibája, hanem hazánk földjének Istentől adott áldása, a melyet meg kellene becsülnünk. Egy ország földjét, fekvését, vizeit s éghajlatát emberi mesterség nem tudja ujjáterem- teni, ellenben ipari és gyári czikkeket bármely földön állíthat elő a tanultság és szorgalom. Fájdalom, Magyarország az 1898-ik évben ipari czikkekért és gyártmányokért 424,824,000 koronával többet fizetett Austriának és a külföldnek, mint a mennyit tőlük bevett. A veszteségnek nem hazánk földje az oka s teljesen a mi hatalmunkban áll, hogy az egész 883,753,000 korona behozatalt ne fizessük többé idegenbe, hanem tartsuk benn hazánkban. Kétségtelen ugyan, hogy az utóbbi századok alatt legnagyobb mértékben nehéz politikai körülmények okozták, hogy iparunk fejlődése nem tarthatott lépést a külfölddel s a legújabb időkig attól messze elmaradt. „A bécsi kormány éber gonddal ügyel rá, nehogy egyik vagy másik iparág, egyik vagy másik ipartelep nyakára nőhessen az osztráknak. A vám az az általános fegyver, melylyel a magyar ipar versenyképességét tönkre teszi, de ugyané czélból a korlátozó rendszabályok mindenféle nemét és alakját kita') Szilágyi Sándor, A magyar nemzet története 9. k., 60. t.
