Református Kollégium, Kolozsvár, 1899
121 — míg foly a harc, mindnyájunknak ki kell vennünk a részünket a küzdésben. A ki sorainkban közönyös a vallás iránt, többet árt ügyünknek, mint az az ellenség, a ki gyűlöletével üldöz. Még más téren is nagy feladatok, teendők várnak reánk. Hazánk idegen népek közé van beékelve, rokonok, barátok nélkül élünk 1000 év óta, elnyeléssel fenyeget egyfelől a terjeszkedő németség, másfelől a pánszlávizmus és az apró nemzetiségek is fogyasztják erőnket. Az ellenállásra egyfelől az erős nemzeti öntudat te- szen képessé, másfelől a nemzeti vagyonosodás. Sokáig szégyeltük, ha szemünkre hányták, hogy soviniszta magyarok vagyunk, pedig épen ebből nyerjük erőnket, csak bár azok lennénk. Részesévé tehetjük magunkat a nemzeti vagyonoso- dásnak is. Emlékezzünk vissza azokra az itt elhangzott tanulságos szavakra, melyeket alkalmi ünnepünkön egyik tanár a honi iparpártolásról mondott, mikor részletesen kifejtette, minő roppant kincset tudunk megtartani s ezáltal megszerezni hazánknak, hogy, úgyszólva, a kezünkben van letéve, szabadon választhatunk, hogy gazdag és hatalmas föld legyen e Magyarország, vagy ezután is olyan szegény maradjon, mint eddig. Nekünk, a kiket elődeink példája lelkesít, bizonyára nem nehéz a választás. Ezeknek az eszméknek a kifejezői voltak az év folytán rendezett nemzeti és hazafias ünnepek, melyek szép műsorokkal, nagyszámú, díszes közönség jelenlétében sikeresen folytak le. A legemlékezetesebb ünnepek egyike volt az, melyet br. Kemény Zsigtnond sírjánál tartottunk a költő halálának negyedszázéves fordulója alkalmával, Puszta-Kamaráson levő sírjánál. Br. Kemény Gyula és családja jelenlétükkel megtisztelték az ünnepet, szíves vendéglátással lehetővé tették keresztülvitelét. Év folytán való munkásságunkra zavarólag hatott a nagymértékben fellépett influenza járvány, mely miatt a tanítást pár napig szüneteltetni is kellett. De hamar elvonul-