Református Kollégium, Kolozsvár, 1899
117 | kor. lil!. 37 Berkesi Zoltán Rápolti S. al.-ból Benedek E. „Pásztor-meséit“ — — 38 Nagy Ferencz Rápolti S. al.-ból Benedek E „Virág-meséit“ — — — 39 Szilágyi Ferencz Rápolti S. al -ból pénzjutalmúl 4 — 40 Albert Dezső A kolozsvári ref. egyházközség árvái al.-ból ösztöndíjúi 100 4. Az iskolai évet bezáró beszéd. Meghallgattuk a jutalommal, pályadijjal kitüntetett tanulók névsorát, s örömmel hallgattuk a hosszú sorozatot, szívünket hálaérzet tölti el az alapítók iránt, a kik lehetővé tették, hogy az érdem megtalálja a jutalmát. Azért jöttünk itt össze, hogy két hónapra búcsút vegyünk egymástól. A válás ünnepélyessége, a jutalmazások, az alapítókról való megemlékezés önkénytelenül gondolkozásra ösztönöznek, s kételyeink támadnak, vájjon megkapta-e minden érdem a méltó jutalmát, vájjon méltók ma- radnak-é a kitüntetésre azok, a kiknek a neveit hallottuk? Vájjon mi mindnyájan, a kik e collegium testületét teszszük, méltók vagyunk-e a collegium alapítóihoz, múltjához, a dicső elődökhöz, tiszteljük-e célzataikat, hívek vagyunk-e a hagyományokhoz ? A tanulók elébe azt a célt tűzi az iskola, hogy hasznos munkássággal töltsék idejüket, hogy szellemi kincseket gyűjtve becsületes, vallásos, munkás emberekké képezzék ki magukat. Az iskola jóindulattal mérlegeli az ifjak képességeit, jutalmazással buzdítja kitartásra a jókat, intéssel serkenti a gyengébbeket, vagy gyakorlati pályára tereli azokat, a kiknek képességeik nem biztatnak jövővel a tanulói pályán. A jutalmazottak tehát buzdításnak vegyék a kitüntetést.
