Református Kollégium, Kolozsvár, 1897

— 92 —

csillag nem volt más, mint a mi urunknak és idvezítőnknek, a Jézus Krisztusnak örökkön örökké áldott neve. Igaz, hogy a középkori katholikus egyh. előtt sem volt ismeretlen a Jézus Krisztus neve, hiszen tudták és mondották a Hiszekegyet, a melyben ott áll: »hiszek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött fiában«, — csakhogy az idvezitőnek és az ő váltságmunkájának egyedüli és örök közbenjárása annyira elhomályosodott a megszámít- hatatlan sokaságu szentnek a neve és az emberi üres koholmány által és Jézus maga a középkori kath. egyház előtt oly kíméletlen biró és oly rettenetes zsarnok volt, hogy nem mertek közvetlenül hozzá folyamodni, hanem megfélemülve és két ségbeesve Máriához és a szentekhez fordultak közbenjárás végett. És a reformátorok voltak azok, a kik eltávolították Máriát és a szenteket, kiket az egyház odatolt az emberek és a Jézus Krisztus közé — eltávolították az üdvösség útjából és oda vitték, oda vezették az embereket ahoz, a ki a betegeknek orvosa, a ki a megfáradottaknak és megterhelteknek vigasztalója, a ki megváltója az elveszetteknek, a ki nem rettenetes, nem félelmes, hanem szelid, irgalmas, telve könyörületességge), a ki mindenre elégséges és egyedül elégséges.

A reformáczió kora, — a mint tudjátok — két nagy felfedezés közé esik. E felfedezések egyike a földnek a naphoz való viszonyát, helyzetét állapította meg; a másik egy uj földrészszel gazdagította a világot. A reformáczió is, a mint láttuk, egy új égi testtel, és azután egy új földdel gazdagította meg az emberiséget. És ez a felfedezés jelentőségében semmiképen nem marad mögötte a Kolumbus felfedezésének, mert az a föld, a melyre ők visszavezették az emberiséget, az egyszerű, tiszta - és azért hatalmas és erőteljes krisztusi tanoknak régtől elhagyott áldott földje volt. Hol volt a reformáczió koráig a biblia? A könyvtárakban belepte a por, a templomokból, iskolákból kiszorították a szentek legendái. A reformátorok fellebbentették azt a függönyt, a melyet a középkori katholikus egyház vont, a tudatlanság, vakság, idegen holt nyelv és szigorú egyháziasság nehéz szövetéből Krisztus és apostolok tanai elé és ime, hogy fellebbent a függöny, feltárult az emberiség szemei előtt az Ígéret földje, sokkid igézőbben és hivogatóbban, mint egykor Mózes előtt a Nebó hegyén, ime ott tündökölt az új egyház