Református Kollégium, Kolozsvár, 1897

Az iskolai óv megnyitása 1898^-évi szeptember

hó (» sín. '

1. Rz igazgató megnyitó beszéde.

Újult erővel térünk vissza ide, a hol két hónappal ezelőtt elváltunk. Észrevétlenül tűnt el életünkből e két hónap, de bizonyára nem haszon nélkül. A tanulás nehéz munkáját kissé félbeszakítottuk s észrevettük, hogy az iskolán kívül is van élet. Van! S bizony, súlyos terhet kell most hordoznia az élet küzdelmeibe vetett embernek. Nagyon alkalmas e ránk nehezedő gazdasági válság, hogy a gyermekeket is gondolkozóvá tegye, s eszükbe juttassa, hogy mennyit áldoznak szüleik értük Kétszeres, háromszoros munkával akarja kényszerítni a gazda földjét kincse kiadására s az áldott termőföld, mintha országszerte mostohánkká lett volna, még a mindennapit is megtagadja. A sok árvíz, jégeső, később a szárazság azzal fenyeget, hogy éhínség előtt állunk; s ha szüléink a szükség napjaiban erejüket túlhaladó áldozatokkal lehetővé tették, hogy e falak közé visszatérhessünk, mi se feledkezzünk meg kötelességünkről és saját magunknak szellemi kincseket gyűjtve szüléinknek némileg megháláljuk a hozott áldozatokat.

Nem kis kötelességet vállalunk el azzal, hogy tanulni jövünk, mert sajnos, a mai tanítási rendszer a szorgalmas tanulónak minden idejét leköti s alig marad valami a test és szellem rugékonyságának fokozására. Hiszem, hogy száz év múlva, a tanulónak naponta két óránál többet nem kell lecz- kén ülnie, s a szünidők is hosszabbak lesznek, mint most Azt hiszem a tanitási rendszernek legszerencsétlenebb fejlődési korszakában most vagyunk. Arra kell törekednie minden paedagogusnak, hogy a tanítandó ismeretanyag kevésbbó en1.

I