Református Kollégium, Kolozsvár, 1897
— 98 — A XVII. század gazdag volt egyházi és politikai téren nagy emberekben. Ezek közé tartozik Bocskay István erdélyi fejedelem, Kolozsvár szülöttje. Politikai pályájának két része van. Báthori Zsigmond mellett remélte, hogy meglehet törni a török uralmat Magyarországon s a keresztyén Erdélyt a keresztyén magyar király hatósága alatt tovább is fenn lehet tartani. A király prágai környezetében bő alkalma nyílt meggyőződni, hogy Erdélyben és Magyarországon sem a politikai alkotmányos, sem az egyházi vallásszabadságot nem lehet megmenteni. Félrevonult tehát s csak akkor lépett újból a közpályára, midőn a vallásszabadságot s ezzel együtt a politikai szabadságot is végveszély fenyegette 1604-ben. Most már a török pártjára állott, ennek elnézése mellett, sőt támogatásával fogott fegyvert a veszélyeztetett politikai és vallásszabadság oltalmára. Melléje állott az egész nemzet s 1609-ben már megköthette a híres bécsi békét, mely a politikai és vallásszabadság érdekében létrejött későbbi békekötések alapjául szolgált. Diadalai közepette a török szultán koronát és kardot küldött neki, hogy királylyá koronáztassa magát, de ő kijelentette, hogy nem király akart lenni, csak nemzete és hite szabadságát biztosítani. O kezdte meg a szabadságharezok sorát, melyek a XVII-ik századot véres voltuk mellett is dicső emlékűvé teszik. Az ut meg volt nyitva és a világesemények, a 30 éves háború parancsoló módon követelték, hogy Erdély legnagyobb fejedelme, Bethlen Gábor felövezze kardját a Protestantismus védelmére. Esz, erő, hitbuzgóság és tapasztalatokban való gazdagság jellemzik Bethlen Gábort. A legziláltabb viszonyok közt vette át a fejedelmi kormánypálezát. Főtörckvése volt országa belső békéjét helyieállitni és ezzel a polgári élet csendes folyását, az anyagi jólét emelkedését biztosítni, takarékossággal, gondos gazdálkodással a fejedelmi kincstárt megtölteni s a török szultánnak vagy semmit, vagy minél kevesebbet fizetni. Ily módon gyűjthetett össze annyi erőt kis országából, hogy midőn elérkezett a cselekvés ideje, népe súlyosabb megterhelése nélkül, nyolez évig csaknem szakadatlanul tartó háborút folytathatott, sokkal hatalmasabb ellenségeivel szemben. A 30 éves háborút a felekezetek kölcsönös türelmetlen-
