Református Kollégium, Kolozsvár, 1896
8 lám segélyére s a régi szellemben, de gyarapodott erővel foly tatliatjuk működésünket. Számot kelle vetnünk magunkkal az új ezredév küszöbén. Az idő végtelenjében nincs kezdet és vég; a mi szép édes hazánk a mindenségben csak egy porszem; a mi ezeréves, dicsőség- és küzdelem-teljes múltúnk csak egy szem- pillantás. És mi egy ember élete, mi egy év az örökkévalóságban ? Mégis az év alkonyán magunkba szádunk, számot vetünk a múlttal, tervezünk a jövőre. S ha a múltban találunk oly tényre, mely öntudatunkat kielégíti, a boldogság érzete lep meg, de egyszersmind jó feltevések támadnak a jövőre, így képzelem collegiumunkat is az ezredév alkonyán. Megelégedéssel tekinthetünk visza a múltra, de látjuk, hogy nagy feladatok állanak előttünk a jövőben. Erős a hitünk, hogy munkánkban velünk lesz a mindeneket megsegítő, s a mi por- szemnyi munkásságunk is eszköze lesz annak, hogy ez az ezer évig véres küzdelmeknek kitett édes haza a második ezer évben mind nagyobbá, hatalmasabbá, boldogabbá lesz a cultura munkája által! Úgy legyen! * És most térjünk vissza a mi csendes, mindennapi munkánk körébe. A most kezdődő év collegiumunk beléletében ismét egy előre tett lépést jelez. Az erdélyi református egyházkerület közgyűlése új tanügyi és fegyelmi rendszabályokat adott ki a régi, 1884 éviek helyett, melyek az 1861-iki szervezet és az 1883. évi országos középiskolai törvény alapján készültek s ezelőtt tizenkét évvel léptek életbe. Az új rendszabályok feltűnő előnyei, eltekintve a részletektől, az iskolai főhatóságok és hivatali tisztségek hatáskörének részletes körvonalozása, az időközben szükségessé vált rendeletek beiktatása s végül az a czélzat, hogy a magántanító, mint felügyelő, szorosabb viszonyba lépjen tanítványaival A bennlakás, ezzel kapcsolatban a felügyelőség részletes szervezése a collegium hatáskörébe van útalva s a közelebbi két év van kijelölve e szervezet reorganisálására és megállapítására. A felügyelőkre nemesebb és nehezebb hivatás
