Református Kollégium, Kolozsvár, 1896
— 122 Visszatérnek e pillanatban még emlékeink, reményeink; örömeink, szenvedéseink; bánataink és vesztéseink. Visszagondolunk arra, a mit éltünk, a mit tettünk, kötelességeinkre, melyeket betöltőnk ; terheinkre, melyeket elviseltünk s mindarra, a miért testi és lelki erőinket áldoztuk. És egy mély sóhajtás fakad lelkűnkből: áldott, áldott legyen a te dicsőséges szent neved, hogy élünk, hogy megtartottál és megsegítettél! Mert a te gondviselésed műve volt az, a te gondviselésedé, a melylyel mint egy paizszsal befedeztél minket, hogy a munka nem nehezedett súlyos átokként reánk, de ha sokszor terhes is volt igája, édes és gyönyörűség volt hordozni, tudván, hogy a te szent rendelésed az. A te munkád volt, hogy az erősek szárnyakkal magasra emelkedőnek, mint a saskeselyűk, futottak és nem fáradtak el, jártak és nem lankadtak meg. A te munkád volt, hogy a gyengék és erőtele- nek is el nem estek, mert lelked ereje új erőt öntött a csüggedőbe s a bűn és vétek ösvényére tévedettet a te vessződ és botod, miként a jó pásztoré, hogy el ne vesszen, megérintette és visszatérítette a jó s igaz útra. A te szereteted és gondviselésed munkája volt, hogy az öldöklő angyal senkit sem vágott ki soraink közűi. És ha vannak közöttünk, a kikre gyászt borított a letűnt esztendő, ha vannak, a kiknek könnye drága hitves, szerette jó szülők, testvérek friss sírhantját öntözi: enyhet, vigaszt találnak, nálad keresve, tőled kérve azt, a ki atyja vagy az árvának és özvegyeknek és a ki megdorgálod azt, a kit te szeretsz. Gyermeki bízodalommal, mély hálával eltelve borulunk le azért előtted, jó Istenünk, szerető Atyánk ! s szent nevedet jobb és bal kezed minden látogatásáért dicsérettel és magasz- talással áldva, a te atyai szeretetedbe és gondviselésedbe ajánljuk sorsunkat és életünket ezutánra is. Oh légy velünk akkor is, ha eltávozva innen, a szerette jó szülők csendes, boldog hajléka fogad enyhe ölébe; hadd legyünk kedvesek azok előtt, a kiknek szive együtt dobban a mienkkel, a kik munkálva, küzdve, könnyűvel és verejtékkel áldoznak érettünk. Légy velünk a pihenés édes óráiban s szent karod vezessen vissza, ha majd újra megnyílnak a
