Református Kollégium, Kolozsvár, 1894
- 42 — minden életpályán a szeretetteljes összetartás, az egymás iránt való bizalom hoznak létre nagy eredményeket: e tétel bizonyára leginkább mi reánk, felekezeti tanárokra illik, a kiket a tanítás és nevelés nehéz feladatainak teljesítésén kívül önkormányzati rendszerünk is jobban egymásra utal s érintkezéseinkben is nem a hideg conventio, hanem a barátság melege, érdekeink azonossága vezérel. Tanári működésem eddigi folyama alatt is igyekeztem e szempontokat figyelemmel tartva kötelességemnek megfelelni, jövőre annál inkább, hogy ez intézetnek szolgálhatok, a hová a múltnak kedves emlékei vonzottak. Tartsanak meg kedves kollégáim jóindulatukban, melyben rövid ittlétem óta oly bő mértékben részeltetnek, fogadjanak szives barátságukba s ha erőtlenségemben támogatásukra, segítségükre szorulok, ne vonják meg tőlem tapasztalatokban gazdag tanácsukat, hogy a reám várakozó és önökkel, mindnyájokkal közös fenséges feladatomnak tisztességgel, becsülettel megfelelhessek. Kötelességeim sikeres teljesíthetéséért a ti támogatástokra is számítok, szeretett ifjak! a kiknek tanáraitokat tövises, rögös pályájukon jó magaviseletetekkel és odaadó szorgalmatokkal segíteni s ezáltal intézetünk százados hírnevét öregbíteni, az erkölcsi érzet és saját jövőtök érdeke parancsolja. Miféle tanácsot adjak nektek? Hisz szülőitektől, tanáraitoktól, kik egyenlő szeretettel vagyunk irányotokban, folyton halljátok a buzdító, a figyelmeztető szavakat, ha erőtök meglankad vagy szorgalmatok megfogyatkozik. Munkára hívjalak fel? Ismeritek az óriási követelményeket, a melyeket a mai kor szelleme veletek szemben felállít, látjátok a nagy versenyt, melyben a gyengék kidőlnek s csak a legerősebbek jutnak czéllioz. És mégis csak azt hangsúlyozom, legyen jelszavatok: Munkára fel ! Ifjúi lelkesedéstek egész hevével igyekezzetek megvalósítani szülőitek édes reményeit, eleget tenni nemzetünk s hazánk jogos kívánalmainak a mely fáradozásban lankadatlan s munkában kitartó polgárokat követel intézetünktől, követel tőlünk, tanároktól. Jól tudom s nincs is miért tagadni, hogy az elétek szabott feladatok egyiknek-másiknak erejét nagyon is megfeszítik, de
