Református Kollégium, Kolozsvár, 1894

- 33 annyi értéket tulajdonított azoknak, mint később Seneca, a ki azt mondja: verba tarn improbe stucta, tam negligenter abiecta, tarn contra consuetudinem omnium disposita ostendunt mores quoque non minus novos et pravos et singuläres fuisse. Dilettánsnak tartá, a ki mint a magasztos és fenséges eszmék bá- mulója lelke egész melegével, az anyagi segédeszközök bőséges áldozatul hozásával sietett a múzsa felkentjeinek segítségére, czéljaik előmozdítására a nélkül, hogy a szellemi vezérletet magának kívánta volna előjogul fenntartani.

Az alap, a melyre Horatius ellenfelei támaszkodva szellemi alárendeltségét kimutatni megkísérlik, nekünk is nyújt nyugpontot, a honnan támadásukat visszaverhetjük. Az ódák

I. 1-ben foglalt ezen két sor:

Quodsi me lyricis vatibus inseris,

Sublimi feriam sidera vertice. f35—36 s.)

korántsem azt jelenti, a mit ők kiolvasni vélnek t i. hogy költőnk Maecenast, mint az irodalmi életre elhatározással biró, irányadó egyéniséget kérte fel érdemeiért hírneve megszilárdítására, felavatására a lyrikusok közé, hisz ekkor neve már Róma palotáiban és kunyhóiban, nyilvános helyein és iskoláiban ismeretes volt s annál maga-magát többre becsülte, hogysem örök életét ily módon biztosítsa, a mint a II. k. 20 ódájából kitűnik, a hol kissé túlhajtott önérzettel jósolja meg saját halhatatlanságát. Az előbbi szavak finom, az udvari illem által megszabott választékos stil, a Maecenas házát mint példányképet követő előkelők salonjaiban kifejlett s a hízelgés színes virágaival átszőtt társalgási nyelvezet hatásának bélyegét hordják magukon s befejező sorai azon költeménynek, melylyel ódáinak 3 első könyvét Maecenasnak felajánlja, mely ajánlatát a költők nagylelkű támogatójához, gondtalan életmódja megteremtőjéhez részint tréfásan, részint kedveskedve, hizelgőleg béres alakjába foglalja. De e hízelgés Horatiusnak szégyenére nem válik s Maecenasra is csak fényt áraszthat.

A Kr. e. 23-dik év költőnk pályájának egy újabb határpontját jelzi: a lyrai költő megpihenteti fáradt tollát s tiz évi munkássága termékeit, ódáit három könyvben összefoglalva közrebocsátja, a melyet 10 év múlva a különös felkérésre meg3