Református Kollégium, Kolozsvár, 1894

- 22 hogy Horatius Rómából jövet, éjszakára rendesen Tiburban pihenőt tartott. Innen az út az Anio (ma Teverone) völgyén Varia község felé éjszakkeletre vezette, melytől nem messze a Digentia (Licenza) patak az Anio folyóba szakad. E patak mentén folyás irányával szembe haladva találjuk nyugatra Mandela (Bardela) falut, melyet Horatius emlit:

Me quoties reficit gelidus Digentia rivus,

Quem Mandela bibit; rugosus frigore pagus. Ep. I 18, 103—4.), majd az emelkedő hegyek között, a Digentia árnyas völgyében hallható a patak csörgedezése, miglen költőnk birtoka tűnik szemeink elé. Délre a Lucretilis (ma Monte Gennaro) lomb- koszoruzta erdeje, északon a Digentia susogó habjai, keletre boldog gyermekkora emlékéről, Venusia vizéről elnevezett Ban- dusia forrás (Fonté bello), nyugaton a merev sziklaalapról alátekintő, omladozó szentélye Vacunának (Victoria) képezték a határpontokat, melyeket pihenése perczeiben révedező tekintete örömmel felkeresett.

Nyári lakását, mely a természet eme csodás vidékén, birtoka közepén állott, vékony fal védte (tepido tecto, sat. II. 3, 10.) az idő viszontagságai ellen s közvetlen közelében gyógyhatású forrás sietett tova:

Fons etiam rivo dare nőmén idoneus, ut nec

Frigidior Thracam neo purior ambiat Hebrus.

Iníirmo capiti fiúit utilis, utilis alvó. (Ep. I. 16, 12—14j

Campartin de’ Chaupy franczia tudósx) a múlt század közepén Horatius leirása nyomán útnak indult s 10 évi fáradságos kutatás után, egész vagyona feláldozásával sikeresen megállapította a Horatius birtokának helyét. Az ismertető jelek nagy részét a Licenza völgyében megtalálá, az akkor Szt.-Péter szőlőjének nevezett földdarabban Horatius egykori jószágát ismeré fel. Egy romban heverő templom maradványait a mint felásatá, alatta régi épület falai bukkantak elő s e falakon az ókori díszítések nyomai még láthatók valának; az alap romjaiból kivette, hogy az épület egy része lakásul, másik fele fürdőül

') Capmarin de Chaupy abbé: Découverte de la maison de Campagne d’Horace. Rom. I. II, 1767, III 1769. Kivonatos ismertetését adja Campenon 1821-ben Horatius műveinek fordítása elé irt értekezésében.