Református Kollégium, Kolozsvár, 1894
— 12 — a ki egyike volt azon század legmiveltebb, kimagasló alakjainak, a miként Asinius Pollio és Valerius Massala, maga is nyitva tartá palotája kapuját a jelesebb költők előtt, őket barátjainak tekintette s körükben, feledve a mindennapi élet gondjait, magát a legjobban érezte. Jártasságát úgy a görög, mint a régibb római irodalomban kortársai dicsérőleg emelik ki. valamint kiváncsi érdeklődését az újabb nemzedék szellemi termékei iránt Maga is tett kisérleteket úgy a költészet, mint a prózairás terén. Servius, Vergilius magyarázója a Georg. II. 42-hez megjegyzi: „constat Maecenatem fuisse literarum peritum et plura composuisse carmina-“ Verseket a kevéssel előbb elhunyt Catullus modorában irt, de nem nagy szerencsével: mesterkéltség s a mi egész életét jellemzi, elpuhultság, továbbá a külalak elhanyagolása ismertető jelei költészetének. Ha nem is volt finom érzéke a költészet iránt, ha csalódott is költői vénájának bőségében, annak magasabb czéljait helyesen felfogta, igaz értékét jól mérlegelte, jelentékeny hatását a társadalomra felismerte. Azért édesgette körébe Vergi- liust, Variust, Plotius Tuccát, Quintilius Varast, Domitius Marsust és később Propertiust, meid tudta, hogy bennök az új államforma kitartó, szilárd oszlopokra, politikai vallástétele új hirdetőkre talál. A fejedelmi bőkezűséggel osztott gazdag ajándékok uzsorára adott kölcsönök valának; az odaveszett tőke a kamatban busásan megtérült. Innen magyarázhatjuk meg azt a csodálatos tüneményt, hogy azon kor irodalmi jelesei nem közvetlen Augustus, hanem Maecenas köré csoportosultak : Maecenas közvetítő volt a mindenható államfő és a költők közt s hogy Augustus az irodalmi munkásság becse és jelentősége iránt oly nagy elismeréssel viselteték, az ő befolyásának tulajdonítandó. * * * Felicem dioere non hoc Me possim, casu quod te sortitus amicum : Nulla etenim mihi te fors obtulit: optimus olim Vergilius, post hunc Varius dixere quid essem (Sat. I 6, 52—55.) E szavakban emlékezik meg Horatius Maecenassal történt megismerkedéséről azon satirájában, a hol atyja emlékének a
