Református Kollégium, Kolozsvár, 1893
■ Emlékezés Kossuth Lajosra.*) Emlékezzünk és ne feledjünk. A feledés halál, az emlékezés föltámadás. A pogány népek istenekké, a kereszytének szentekké avatlák bajnokaikat. A hála és emlékezés ragadta ily magasra őket. Korunk a népek millióinak leikébe vési hőseinek maradandó emlékét. Megdicsőülés ez, halhatatlan érdemekért. A mely nép meg tudja, becsülni nagy embereit, élni fog. Élni fog a magyar nemzet is, mert sohasem volt hálátlan nagyjai iránt s ha az idők viharaiban elmosódott is egyik-másiknak emléke, az újra eszmélő nemzedékek, az emlékezésnek üde virágaival hintik be mohosodó sírhantjaikat. A kegyelet angyala őrködjék fölöttünk, míg a magyar nemzet egyik legnagyobb fiának, Kossuth Lajosnak, hálás emlékezésünkkel áldozunk ; annak a férfiúnak, ki lelkében felölelvén a magyar nemzet politikai szabadságának minden eszméit, 92 évre terjedő, tapasztalatokban gazdag életéből 70 évet tudott szentelni ezen eszmék szakadatlan és rendíthetetlen szolgálatára. Kossuth Lajos sem nagy nevet, sem nagy vagyont nem örökölt szülőitől. A köznemesség köréből vált ki. 1802-ben Monokon született; tanulmányait Sátoralja-Ujhelyen a piarista gimnáziumban, Eperjesen az evangélikusok és Sárospatakon az ev. reformáltak kollégiumában végezte. Ügyvédi szigorlatát, mint 20 éves ifjú, 1822-ben tette le „kitűnő“ eredménynyel Pesten. 1825-ben már tevékeny részt vett a zemplénmegyei követválasztásban s ezzel megkezdte szereplését a közélet terén. 1830-ban megmenté Sátoralja-Ujhelyet a járvány miatt fellázadt néptömeg ellen. A megyei közélettől 1832-ben vált meg, a mint maga beszéli el a következő körülmények között. „Utasításokat készítettünk Zemplénmegye közgyűlésén az 1832-ki országgyűlésre megválasztott követeknek. Én a sajtó lebilincselt *) A Kossuth Lajos emlékére tartott kollégiumi gyászünnepélyen felolvasta cir. lörök István igazgató-tanár, 1894. május 5-én. 1
