Református Kollégium, Kolozsvár, 1893

1. a közteherviselést; az ország közszükségeinek eddig el nem látott fedezésénél, a czélok országgyűlési meghatározását, számadást és felelősséget;

2. a honpolgárok nem nemes osztályainak törvényhozási és helyhatósági jogokban részesítését;

3. a törvény előtti egyenlőséget;

4. az úrbéri viszonyoknak országos kármentesítés mellett megszüntetését ;

5. az ősiség eltörlésével a hitel- és birtokszerzés biztosítását.

E főpontok alapján szerkesztők utasításaikat a vármegyék s

kívánták követeik útján a parlamenti felelős kormányt, a sajtó- szabadságot, Erdélylyel az uniót, a vallásszabadságot és azt, hogy a honpolgárok minden osztályainak érdekei, a más nyelvű népességek óvatos kíméletével, nemzetiség és alkotmányosság alapján egyesíttesenek.

A választási viharokról elég annyit tudnunk, hogy erőszak és lelkesedés állottak egymással szemben s ez utóbbinak sikerült Kossuth Lajost Pestvármegye követéül megválasztani.

Kossuth Lajos most jutott tehetségeihez méltó helyre; a választási erős mozgalmak, szervezkedések előre sejteték, hogy a pártok kérlelhetetlen tusára készülnek. Erre a tusára választották követül Kossuth Lajost és ő e feladatnak megfelelt úgy, a mint magyar államférfi soha.

Nem kikiáltott, hanem hallgatagon elismert vezére lön az alsóházi ellenzéknek, mindjárt az országgyűlés kezdetén. A felsőházi ellenzék vezére Batthyány Lajos gr. vala.

Hazánk e két hatalmas szelleme egyetértőleg harczolt a két házban. Elveik egyenlők, terveik Ausztriára vonatkozólag ugyanazonosak valának s mig Kossuth az alsóházban a felirati jávaslat elfogadását kivívta, addig Batthyány a főrendek között igyekezett utat törni eszméik javára.

A közvélemény szereti úgy tüntetni föl Kossuth Lajost, mint Ausztria és uralkodóház engesztelhetetlen gyűlölőjét. Pedig a legnemesebb értelemben vett engedékenységet és tiszteletet nyilvánító beszédeiben mindaddig, mig meggyőződött, hogy határozott ellenségekkel áll szemben. A felirati vitában 1847. november 22-én a