Református Kollégium, Kolozsvár, 1891

Elbeszélésre egy pályamű érkezett be: „Az én szerelmem“ ez. „Egy hű nő forró szíve helyett, Kőangyalok, rideg falak; A kertben egy sír, mely tört szivemnek, Egykor tán nyugalmat ad“ jeligével. A biráló bizottság nem találta érdemesnek a pályadijra.

Költeményre 6 pályamű érkezett be: „Szerelmem“ ez. „Költő hazudj“ jeligével; Rózsi története ez. „L’absenee est l’ennemi de l’amour“ jel.-vei; „Szere lem“ ez. „Ha mindig egyenlően szerethetnénk, egyenlően boldogok lennénk De mert szerelmünk oly rövid, azért oly rövid boldogságunk isu jel.-vel; Elégia — „Ember küzdj és bizv a-bizz ál“ jel-vei: „Dal“ ez. „A világ csak hangulat“ jel.-vel; és végre „Hozzá“ ez. — „Egy Istenem, egy a hazám; Érzi szivem, s ezt vallja szám; S egy szerelme szivemnek, Mint egy szive keblemnek“ jel.-vel.

E hat közül 3-mat vélt a biráló-bizottság jutalmazandónak ; e három közül az aránylag leggyengébbet „Hozzá“ cz.-t dicséretre méltónak; a „Dal“-t (A világ csak hangulat“ jel.-vel) az érzés közvetlensége, dalszerü rövidsége, a gondolat eredetisége előnyeinél fogva 2 frt jutalomra Ítéli; az „Elégiát“ (Ember küzdj és bizva- bizzál) tekintetbe véve az egy pár helyütt mutatkozó mesterkéltséggel szemben, a gondolat gazdagságát, az alak művészi kezelését, az egészet átható elegikus borongást, mely előnyök messze kiemelik a többiek közül: 5 frt rendkívüli jutalommal tünteti ki, mit annál is inkább megtehetett, mert a szabad előadásra kitűzött pályázatok amúgy is meddők maradtak. A jeligés levélkék felbontatván, a „Dal“ szerzője: Horovitz József VIII. o., az „Elégia“ szerzője Deák Sándor VIII. o. tanulók.

Komoly szavalati előadásra kitűzött 3 frt pályadijat Schilling Zoltán VI. o., a komikuséra kitűzött 3 irtot Keller Sámuel VII. o. tanulóknak Ítélte oda a kör.

A zárünnepély — a tanári kar és díszes közönség jelenlétében — f. é. jun. 12-én tartatott meg

— 32 —