Református Kollégium, Kolozsvár, 1886

71

kérdésre beérkezett 1 pályamunka „Omue, quod est nimium, Verti- tur in vitium“ jeligével.

Bírálók véleménye szerint a dolgozat csak felületesen tárgyalja azon eseményeket, a melyek irodalmunk föllendülésére oly nagy listással voltak. Horváth István működését általában félreérti; epikai irodalmunk előállását és a Horváth István-féle eszméknek Vörös- martyra és társaira való befolyását egészen érintetlenül hagyja, pedig a kitűzött kérdésnek úgy felel vala meg, ha erre teszi a fősulyt. A dolgozat stylje is gyenge s ezért a kitűzött 5 frt jutalom ki nem adható.

II- szor. „Kisebb elbeszélő költeményére beadatott 2 pályamunka. Az „isten, király, haza“ jeligéjű ballada gyarló és ízetlen Arany-utánzat. ízelítőül elég lesz egy pár sort közölnünk belőle:

Csillan-villan lova lábán a szép aczél patkó,

Kúthi Gábor, Kúthi Gábor, bizony nem lesz ez jó.

Gyorsan vágtat, szeme villan, pór kel a nyomára,

Kúthi Gábor, Kúthi Gábor, ne törj Szép Istvánra, stb.

A másik „Dulce ridentem, Lalagen amabo, Dulce loquentem“ jeligéjű ballada annyival jobb, hogy nyelve keresetlenebb és vorselé- se könnyed. Oselekvénye azonban, — ha ugyan erről lehet benne szó — nagyon közönséges, elkoptatott valami. Jutalomra egyik sem érdemes.

III- szor. Leggazdagabb volt a dal-pályázat, mert erre 8 pályamunka jött be. E jelenség az ifjúságnak két, fájdalmas tévedésére enged következtetni. Az egyik az, hogy úgy fogja fel a dolgot, mintha dalt írni valami könnyű dolog volna; a másik pedig az, hogy éppen ezért mohón kap a dolognak — véleménye szerint — a könnyebb oldalán. Az a sajnos eredmény azonban, hogy a benyújtott dalok közül egyik sem válik be, győzze meg az ifjúságot arról, hogy jó dalt írni nehéz s mindenekfelett nem abból áll, hogy egy pár sorocskát jól-rosszul összerimeltessünk.

IV- szer. G. Schwab „Das Gewitter“ ez. költeményének fordítására beérkezett 2 pályamunka közül az „ardua per praeceps“ etc. (Ovidius) jeligéjűnek nyelve darabos és magyartalan, verselése pedig annyira kezdetleges, hogy számba sem is jöhet.

A „Múzsa! Megszűnt már az örömkiáltás“ (Virág) jeligéjű sokkal jobb. Verselóse gyakorlottabb és nyelve néhol lendületes. A költemény vége felé azonban erőszakolt lesz a fordítás — s a mi különösen nagy hiba — a szövegen is ferdít. Jutalomra hát nem tartják érdemesnek a bírálók, de könnyed verselésót és jó nyelvét dicsérettel emelik ki. A jeligés levélke Krampera János VI. o. t. nevét rejté.

V- ször. A természetrajzból kitűzött három kérdés közül „a növények mozgás- és érzés tüneményei“ czimüre jött be 1 munka