Református Kollégium, Kolozsvár, 1886
23 i jó vagy rósz irányban, de önállóan működtek s koruk szellemének bű kifejezői tudtak lenni. Ezzel egyszersmind az is ki van mondva, hogy mindazon irók, a kik maradandóbb hatást nem tudtak elérni, hanem csak a napi szükségletnek élve a nappal együtt munkáik becse és időszerűsége is elmúlt: kiesnek az irodalomtörténet keretéitől. Hasonló sors vár az utánzókra s azon halvány, mások szelleméből táplálkozó árnyak nagy számára is, a kik eszmét és hangulatot egyaránt mástól kölcsönöznek, s az eredetiségből és önállóságból egy vonás sincs müveikben. És ez nem is lehet másként, ha elgondoljuk, hogy még egy oly kis irodalomban is, mint a mienk, hány meg hány úgynevezett iró tűnik fel napjainkban, a kiknek, iia csak pusztán neveiket akarná is fenntartani az irodalomtörténet: egy jócska kötetet venne igénybe, llát aztán mivé fajulna még az irodalomtörténet egy oly nagy nemzetnél, mint pl. a német, hol évenként 10—15 ezerre megy a megjelent új könyvek száma! A nyelv szempontjából véve azonban a kérdést, másként áll a dolog, mert erre nézve egy- vagy más tekintetből minden írott mű, sőt a régibb időkből még egy-egy szó, vagy helynév is egyaránt érdekes lehet. Ily előzmények után rátérhettem már az irodalomtörténet tárgyalására is. Itt azonban új nehézség állott elé. Kézi könyveink chablonja, hogy t. i. a kiválóbb irók működése is csak egy pár sorban összevonva, pedáns ridegséggel van jellemezve: kevés biztosítékot nyújtott a felől, hogy növendékem ne csak megösmerje, de meg is kedvelje a tárgyat. Módról kellett hát gondolkoznom, hogy ezt is elérhessem s legjobbnak és legsikeresebbnek találtam az eddig is alkalmazott szemelvények mellett, a hol csak lehető volt életrajzokat adni. Kiterjeszkedtem az iró életének oly eseményeire, a melyek befolyással voltak fejlődésére, müvei keletkezésére ; kimutattam benne a jelenségeket, a melyekben a korszellem nyilatkozott; egyik-másik munkája vagy itt-ott elejtett nyilatkozata alapján igyekeztem benső életébe is egy-egy pillantást vetni és növendékemmel is vettetni, hogy lassanként kapcsolatot tudjon felfedezni az eredmények vagy productumok s az ezeket létrehozó psycholo- giai állapotok között is. S ezzel nem csak azt értem el, hogy a tárgy iránti érdeklődése folyton növekedett, hanem azt is, hogy minden kiválóbb irót életének és müveinek fény- és árnyoldalaival egyetemben igazán egyéniség gyanánt ösmert meg. Egyszersmind i
