Református Kollégium, Kolozsvár, 1885

A pályaszavalatok május 7-én tartattak meg. Nyertesek: 1. Szabó .lenő, 2. 'Párkányi Gy., dicséretet nyert Bulim M. Záró-gyűlés május 22-én volt.

Tartatott összesen 20 gyűlés, bele értve a megnyitó, bezáró és 2 rendkívüli gyűlést. Ezeken a jegyzőkönyv tanúsága szerint előfordult 116 különböző tárgy. Még pedig: szavalat volt 35, sorozaton kívül 2, sikerült fokozatot nyert 7, jó fokozatot kapott 11, közepest 6, gyengének nyilváníttatott 7, napi rendre tért a kör 2 felett, szónoki beszéd nem volt egy sem. Ép úgy szabad előadás sem. Költemény beadatott 40, (36 eredeti, 4 fordított). Ezek közül érdemkönyvre érdemesített a kör 8-at, (6 eredeti, 2 ford.), jegyzőkönyvi dicséretben részesült 10, jegyzőkönyvi méltánylást nyert 3, napi rendre tért a kör 8 költ. felett.

Prózai mű volt 11. Ebből sorozaton kívül 2; érdemkönyvre méltatott a kör 1-et, jegyzőkönyvi dicséret jutott osztályrészül 8-nak, napi rendre tért a kör 3 fölött.

A kör munkásságához tartoztak az Írásos bírálatok is. A kivett művekre bejött 18 bírálat. Ezekből sorozaton kívül 2, érdemkönyvre ment 1, jegyzőkönyvi dicséretet nvert 8, méltánylást 4, mellőztetett 3, ellenbirálatra kivettetett 2. Összesen tehát volt 69 munka, ebből sorozaton kívül 4, érdemkönyvre méltatott 10, dicséretet nyert 19, méltánylást 14, gyenge volt 3, mellőztetett 7, 14 munka egy vagy más okból nem biráltatott meg.

Az elnök a pályázatokról a következő jelentést tette:

„Egy igen-igen kedves kötelességet teljesítek, midőn ez alkalommal is számot adok az ifjúság azon munkásságáról, a melyet nem a pontosan előszabott kötelesség kényszere alatt, hanem saját jószántából, saját lelke tiszta és önzetlen sugallatából végzett. Az ember lelkében lakó cselekvési ösztön ugyanis nem elégszik meg az ismeretek passiv elsajátításával, hanem ő maga is folyton alkotni és teremteni készül. E tulajdonság az, a melyben Isten képére leginkább hasonlítunk; s az emberi lélek legszebb, legihlettebb alkotásai a kapcsok, a melyek a teremtővel való rokonságunkat fenntartják és biztosítják. Igaz, hogy annyi millió meg millió között kevés Prométheusz akad, a ki az égi tüzet meglopván, félig-meddig ö is az égiekhez lesz hasonlóvá; de Istent megközelíteni, s a munka és teremtés által hozzá méltóvá lenni: mindenkinek szép és leikébe oltott törekvése. Ez ébredt föl a mi szerény körünk szorgalmasabb tagjaiban is, midőn zsengéikkel fölléptek, s én, a ki ez idők szerint arra vagyok hivatva, hogy Ítéljek fölöltök: kiméivé vizsgálgatom e fiatal hajtásokat, mert egy-egy reményt látok bennök, a melyet majd valósággal válthat be az idő.

De térjünk a dologra.

5*