Református Kollégium, Kolozsvár, 1885

30

"'7

De meghajlok sujtoló jobbja előtt is. 5 rövid év alatt egy status főgondnok, egy iskolai főgondnok, három szeretett kartársam felett mondtam emlékbeszédet, egy püspök és még egy status-kurátor felett kellett mint egyházunkat ért súlyos veszteségről megemlékeznem.

Hát az erkölcsi téren: közeledtünk-e a magasztos czélhoz. melyet 1881. szept. 4-én tartott első megnyitó beszédemben [lelkem egész lelkesedésével hangoztattam? „A mai társadalom egyik legfájóbb sebe éppen abban áll, hogy a szabadságot bálványozza, de nem szereti, a túlnyomó rész a szabadság, az egyén jogát szentesíti, de az egyéniséget azzá csak az egyén maga teheti. „Korlátozásban tűnik ki az ember — mondja Göthe“ — e szavakkal jeleztem volt felfogásomat a jellemképzésről. Minél többet bir meg valaki, annál több kötelme van. Az akaratot nem dédelgetni, de ébrentartani: a nevelő kötelessége. Most kérdem öt év után: közeledtünk-e az erkölcsi eszményhez ?

A mai zárbeszéd erre nem a legvigasztalóbb felelet; de, hogy nagyobb szellemi képességet mindig nagyobb számú növendék mutat föl: azt állitni merem. És az eszmény el nem tűnt, el nem tűnik soha. Az érzéki és eszményi világ végtelensége először találkozik az ifjú szivében, öntudattá lassan tisztul ki az első sejtelem e két végtelenről. Reményem el nem fogy, mert szeretek; kifogyhatatlan, mert hiszek.

És most megindulás nélkül nem bírok e helyről távozni. Más munkakört nyitott számomra a gondviselés. A magas kormány kinevezése más pályára hiv el, melyen a felelősség súlya nem kisebb, melyen ha kötelmeimnek igaz buzgalommal megfelelek: akkor is azon áldott anyaintézet felé száll áldásom, mely erre nekem a képességet megadta, ügy érzem magam, mint az anya kebléről ismeretlen világba indult ifjú.

Áldását kérem, áldását viszem: hálám kisér utolsó lekelletemig.

bogadja a Méltóságos Elöljáróság nagybecsű bizalmáért, mely erőtlenségemet kitüntette, soha ki nem fejezhető hálám és köszönetéin nyilvánítását oly hézagos, fogyatékos szavakban: mint a milyen hézagos és fogyatékos volt erőm és működésem. Oh ha a lelkesedés elég volna! Kérem a Méltóságos Elöljáróságot, fedezze el a mindent elfedő szeretettel erőm gyarlóságából származóit hibáimat és hagyjon egy kis zugot az én nevemnek is emlékezetében.