Református Kollégium, Kolozsvár, 1885

javítja a közegésségügyi állapotokat; de e téren a gymnasiumok még is aránylag kedvezőbb helyzetben vannak.

Másik tonlos előterjesztési telte elöljáróságunk a közelebbi Konvent által készített azon tervekre nézve, melyek az öt egyház- kerület számára közös t üzkármentő-, gyám- és nyugdíj-intézetek föl- állitásáf ozélozzák. A tüzkármentő-intézet fölállítása ellem részletes és szakszerit felterjesztésben nyilatkoztunk. A nyugdíj- és gyámintézetekre nézve, minthogy az egyes kollégiumoknál fennálló régebbi alapok sorsával függ szorosan egybe: tanári karunk az elöljáróság beleegyezésével a tanári értekezletet hívta egybe rendkívüli gyűlésre, mert elmondhatjuk ez ügyre nézve: nostra resagitur. E rendkívüli tanári értekezlet f. hó lő-án egy begy ült és a főt. Egyházkerületi közgyűléshez egy tiszteletteljes fölterjesztéssel fordult a meglevő alapok csorbítatlan fen tartása érdekében.

Az anyagi téren a lefolyt év a szerencsés gyarapodás éve volt. Emelő mozzanatok kíséretében szép alapítványok tétettek:

1885. decz. 29-én özvegy Bélteky Ferenezné úrasszony fölkérésére megjelentem házánál. A kesergő özvegy férje emlékére, ki egykor kollégiumunk gondnoka volt, 1000 frt alapítványt tett, teljesíteni óhajtván férjének életében kifejezett azon kívánságát, hogy szegény tanulók számára szeretne alapítványt tenni. A váratlanul jött. halál hiúsította meg a derék férfin szándékát. A férje emlékét kegyelettel tisztelő özvegy alapítványát azon rendelkezéssel tette, hogy ez összeg évi kamuijából két szegény tanuló segélyeztessék egyenlő mértékben évenként. még pedig egy 1. gymn. osztályból, ki egész középiskolai tanfolyamon keresztül élvezze e segélyt, mig arra magát érdemelteimé nem teszi, a másik az V. gymn. osztályból hasonlókép gymnasialis tanulmányai belejeztéig. Rousseau síremléke a Pantheonban egy kinyúló kéz, mely fáklyát tarl kezében. Másoknak világit. Az elhunyt Bélteky világló szövet nőkével az özvegy ránk is fényt, vetett, mely az idők hosszú során világítja meg nem egy szegény tanuló sorsának éjjelét. Hála a kegyelet, megragadó tényéért!

1886. február 28-án egy forró szívvel tett gazdagabb a hideg föld. Özv. Nagy Péternél temettük el. Énekkarunk énekelt. Másnap Szabii Sámuel tisztelt kartársam a maga és dr. Nagy József, kollégiumunk buzgó orvosa nevében 50—50 frt alapítványt jelenteit be e napnak emlékére a tanári nyugdíjalap és a helybeli özvegy tanárnők