Református Kollégium, Kolozsvár, 1885
19 küzdötte elöljáróságunk is és távol az elbizakodottság árnyékától, távol az értelmetlen csökönyösség érzelmétől, kivált jobban ráutalt testvéreire tekintettel: az államsegély kérdésében ez alkalommal nem lépett föl igénynyel. Tudatában vagyok a nehéz felelősségnek, mely- lyel az elöljáróság e lépést tette, de bizonyára becsületére válik, ha minden lehetőt elkövet arra, hogy a régi hagyományokat csorbítatlanul hagyja a későbbi nemzedékekre. Hogy tantermeket lehetne kényelmesebbeket, a magasb igényeknek megfelelőbbeket építeni, lehetne a berendezkedésben sok mindent javitni, fejleszteni, ha korlátolt anyagi helyzetünk más forrásból állandó segélylyel támogathatnék: az bizonyos, de a külső fény még nem szellem; a szép palota még nem intézet, a pompás rend, még nem lélek és élet. E lélek, ez élet védelme, ápolása csak akkor válik meddő erőlködéssé, tulvitt csökönyösséggé és igy károssá, ha igazában megszűnt lélek és élet maradni. De büszke önérzettel mondhatom, hogy kollégiumunk elöljáróságát e lélek és ez élet át meg áthatja és még bir elég anyagi erővel annak fentartására. Ha ez anyagi erő elégtelennek bizonyul a mind követelőbb igények kielégítésére: a magyar állam a kultúra nemes küzdelmében ennyi próbát kiállott intézetet tényezőnek tekin- tendi, melynek fentartása szükségesség és kötelesség. E legfontosabb kérdés megérintése után, mely ez évben foglalkoztató elöljáróságunkat, álljon itt egy pár vonásban a lefolyt iskolai év története. A tanerők sorába lépett Kaáli Nagy Elek akademita, kinek kezében öszpontosittatott a vallás tanilása az I—VII. osztályokban, kire bízatott úgy az iskolai istenitisztelet, mint az egyházi szónoklat, vezetése. És egy évi működésével jogot szerzed, arra, hogy távozását fájdalommal említsem. A vallás-vizsgálatokat javaslatomra úgy oszlá be a tanári kar, hogy az osztályok előmenetelét félbeszakítás nélkül egyvégtében figyelhettem meg. A Főtiszteletü püspök úr jelenlétével tisztelte meg e vizsgálatot és becses elismerésével emelte ki a vallás-tanár buzgalmát és az ifjúság elöhaladását. A VlII-ik osztály vallás óráit dr. Török István kartársam vitte, minthogy ez osztály tananyaga a magyar történelemmel oly sokszoros kapcsolatban álló egyháztörténet. 2*
