Református Kollégium, Kolozsvár, 1884
2a dás a közérzületben az, hogy a lettek nélküli szavakban gazdag hazafiasság kora lejárt. Ifjúságunk áldozatát az teszi igazán az ö és nem a szülök áldozatává, mert a zord idő miatt meg nem tarthatott majálisra kapott összegeket forditák e czélra. A társadalom nagy actiója nem tartozik az ifjúságra, a politika zaja kizárva van a falak közül, de a hazafias áldozatkészség növeléséhez hozzá tartozik a tényleges áldozat. Szót szóval, tettet lettel, akaratot akarattal, lelkesedést lelkesedéssel lehet fejleszteni. így fejeztük be ez átmeneti évet. A jövő év bizonytalan esélyei előttünk lebegnek. A magyar kormány azon nemes elhatározása, hogy az államsegély kérdését hajlandó a konvent utján való segélyezés alakjában oldani meg: az anyagi jobblét és a fokozottabb igényeknek megfelelő berendezkedés szép reményét csillogtatja föl előttünk. És e csalódásban gazdag életben mégis csak egyetlen táplálékunk a reménység. Nem, nemcsak a reménység. Az élő hit, mely soha meg nem szégyenit. E hittel fordulok a jó Istenhez és kérem, terjessze ki áldását e kollégium buzgó elöljáróira, tisztelt gondnoki karára, tanítókra és tánitványokra egyaránt. Adja ég, hogy a nyári pihenő után ujult kedvel és erővel kezdjük meg a magyar kultúra hatalmas gépezetében munkánkat. Ezután megköszönve a tisztelt közönség szives jelenlétét, az 1884—85-ik iskolai évet befejezettnek nyilvánítom.
