Református Kollégium, Kolozsvár, 1883
35 raosság segítségül vevése, mert ez által — tekintve vezethetőségének könnyű voltát egymástól aránylag nagy távolságokban fekvő erőforrások munkája fordítható egy közös őzéi elérésére. Mindezen s ezekhez hasonló előnyei a villamosságnak csak is akkor használhatók fel, ha képesek vagyunk a mechanikai munkát, mely legnagyobb mennyiségben áll rendelkezésünkre és legkevesebb költségbe kerül, villamos energiává alakitni át. Mielőtt az idevonatkozó eddig elért eredményekről szólanék, nem lesz épen fölösleges egy pár pillantást vetni azon hosszú ut egy részére, melyen a villámosságot tárgyaló tudomány arra a niveaura emelkedett, melyen ma áll. Nem sokára 100. évét számlálja a galvanismus, s e száz év történetének első lapja (íalvani fölfedezésének, utolsó lapja pedig a dynamo-eleetrikus gépeknek van szentelve, melyek nem is annyira a tudományban, mint inkább a társadalmi életben vannak hivatva korszakot alkotni. Az 1820. év kiválóan nevezetes a galvanismus történetében; ekkor jött rá Oersted arra, hogy a szabadon álló mágnestű a mellette elhaladó áram hatására kitér a magnetikus meridiánból, s ekkor fedezte fel Ampere a villámvezetők egymásra gyakorolt vonzó és taszító hatását, s ezen évben ajándékozta meg a tudományt Aragó az első electromágnessel. E három nevezetes felfedezés a természeti törvények hosszú sorának lett forrása. Amper elvetette a mágnesek fluidalis elméletét, s helyette a molekulákat körülfutó áramok kölcsönös hatását vette fel, s ezzel ledöntötte azt a választó falat, mely addig a villámos és mágneses tünemények között elvonult, s elméletében egy olyan kapcsot létesített, melyet a későbbi kor csak megerősíteni volt hivatva. A villámos és mágneses tünemények Ampere elméletében kimondott rokonságának kísérleti utón nyert eklatáns bizonyítékai oly hatalmas fényt árasztottak a tudomány ezen ágának óriás nagy, de addig nagyobb részben setét birodalmára, hogy a kutatók ernyedet- len szorgalma nem maradhatott eredménytelen. 1831-ben lépett fel — a könyvkötő inasból minden idők legnagyobb experimentatorává lett Faraday az eleetrikus inductióról szóló értekezésével, s ez képezi első levelét azon nagy és megérdemelt babérkoszorúnak, mely Faraday homlokát oly méltán övedzi. 3*
