Református Kollégium, Kolozsvár, 1883
12 nuló ifjúság minden szabad idejét e helyen, az ültetvények között tölti játszva és tanulva. E körülmény mindenesetre dicséretesen tanúskodik oly népes tanuló ifjúság magaviseletéről, melynek létszáma a 400-on felül van, s a mely nagy részének nemcsak az iskolai tanulási idő alatt, hanem, a bennlakási rendszernél fogva, állandóan e tér szolgál a szabadmozgás teréül. E nagyszámú népességből egy sem akadt, a ki szándékosan, vagy csak könnyelmű gondatlanságból is megsértette, rongálta volna az ültetvényeket. Valóban dicséretet érdemlő jelenség. 2. A tanári kar. Az 1868. évben e teremben tartott tanári értekezlet jegyzőkönyvében ezt olvasom: „a kolozsvári collegium részéről jelen vannak : Nagy Ferencz, Sámi László, Sárkány Ferencz, Fekete Mihály, Kocsi Károly, Kolozsvári Sándor, Indali Péter, Jancsó Lajos, Szász Domokos, Szabó Károly.“ Az 1868. évi tanári karból a mostani tanári karnak csak kettő tagja, úgymint: Sárkány Ferencz és Szász Domokos, mindketten most is teljes buzgósággal munkálva a tani- tás nehéz, de nemes munkájában. A többiek közül három megválva collegiumunktól, más intézeteknél folytatják munkálkodásukat, ötön pedig a halál által ragadtattak ki a tanári testületből. A halál gazdag aratását az 1871. évben kezdi meg, midőn egy év alatt két munkabíró, javakorában levő tanár szakittatott ki a tanári testületből : Kocsi Károly és Fekete Mihály elhalálozásával; alig pár havi különbséggel kétszer tűzte ki fekete lobogóját collegiumunk e két veszteség felett érzett fájdalmának jeléül. 1871-től 1876-ig gyászeset által meg uem zavarva folytatta a tanári testület munkálkodását. Az 1876-ik óv azonban ismét gyásznak esztendeje, a midőn tanári karunk Nestorát, collegiumunknak hosszú időn át lelkes, buzgó tanárát, Nagy Ferenczet temettük a sírba. Ö 40 évig volt collegiumunknál a nevelés-oktatás fontos, nehéz ügyének buzgó muukása ; hosszú tanári pályáján folyton élvezte tanártársainak és tanítványainak tisztelő szeretőiét, becsülését. Ismét öt évi időszak telt el zavartalan, békés munkálkodásban, midőn az 1881 — 82. iskolai év ismét mély gyászba borította colle- giumunkat és tanári karunkat. Egy iskolai év alatt collegiumunk két tanárát, tanári karunk két tagját vesztette el Sámi Lászlóban és
