Református Kollégium, Kolozsvár, 1882

29 tegének veteményes kertjei a középiskolák. Az állam biztositá befo­lyását az értelmi színvonal megállapítására, biztositá befolyását a magyar szellemű cultura föntartására; a felekezetek autonom sza­badsága egyetlen föltételhez van kötve, mely nem lealázó, mely nem önkényes, moly nem kívülről erőszakolt, de mely kivált protestáns intézeteink hagyományaiban gyökerezik és viharos korszakokban az állam ellenére is szentül követtetett: európai színvonalra emelt ma­gyar nemzeti szellem auspiciuma alatt fejlődjék az iskola. Ez a fel­tétel nekünk bizonyára nem eaudinumi járom, nekünk elégtétel. A királyi szentesítést nyert középiskolai törvény viszonyaink­hoz mórt keresztülvitelének módozatait van hivatva megállapítani azon egyetemes tanügyi bizottság, mely az öt egyházkerület legje­lesebb tanférfiaiból alakult és Török Pál püspök elnöklete alatt a napokban fog egybegyülni. Minket is ért az a szerencse, hogy e ki­tűnő bizottságba egyik buzgó kartársunkat: Parádi Kálmánt is meg­választó a közelebb lefolyt egyházkerületi közgyűlés. Tanári karunk képviseletében Gerób Márton és Dr. Csernátoni kartársakkal megjelentünk Zilahou és a tanári értekezletben élénk részt vettünk. Feledhetetlen marad az a hamisítatlanul őszinte ven­dégszeretet, melylyel tulárasztott e nemes város polgársága. Ez ér­tekezlet egyik nevezetes tárgya volt azon felirat, melyet az egyház­kerületi közgyűlés elé intézett, hogy a zsinati törvény értelmében korlátozandó legatioi intézmény viszonyainkhoz képest lehetően fen- tartassék felsőbb osztályos tanulóink részére, hogy ne fosztassék meg collegiumaink ifjúsága az e czimen élvezett másfél-ezer frtnyi segély-összegtől. Az intézményt a jövő évre még eddigi alakjában hagyta meg a f. évi egyházkerületi közgyűlés. A magyar nemzeti szellem halhatatlan költőjének, a népies ha­gyományok utolérhetetlen epikusának, a minden izében igaz ember­nek : Arany Jánosnak emlékünnepet szentelt a mi collegiumunk if­júsága. Egyszerű hang a nemzeti fájdalom nagy symphoniájában. Szerény virágszál a koszorúk özönével ellepett sírra. De szívből jött, szívből támadt. Az önképzőkör rendező az ünnepélyt f. é. január 20-án s meghatottsággal hagyta el a termet mindnyájunk. A fáj­dalom könynyé olvadásának egyhitő hatását érezők. A nagy költő szobrára collegiumunk ifjúsága 51 írt 21 krt adakozott. Az ünképző-kör zárünnepélye, mely a zene- és énekkar próba- tétével együttesen május 3-án tartatott meg, megelégedését vívta ki

Next

/
Thumbnails
Contents