Református Kollégium, Kolozsvár, 1882
III. Fogadó beszéd. ^Tartotta: Hegedűs István. Tisztelt kartárs, kedves barátom! Elhangzók ajkaidról az ünnepélyes fogadás, mely egy nemes pályára kötelezett, egy szép életre jegyzett el. Tauitónak, tanárnak lenni: mi lehet önnél szebb becsesebb hivatás? Az emberiség szellemi örökségének, szent hagyományainak, dicső emlékeinek, nemesebb vágyainak, első sorban őre, fenntartója, gyarapítója a tanár. De a tudományok tolmácsai, átadói sorába mindjárt az első hely illeti meg a történelmi múlt igaz tolmácsát, igaz átadóját. A helyet, melyet betölteni vagy hivatott, egy oly egyén hagyta el: ki a történelem hatását a maga teljes mivoltában érezte és éreztette. Bűvös hatalom van kezedben, ha a történelem dicső alakjait az ifjú képzelem elé bírod varázsolni. A múlt képe a jövő kulcsa, mondja egyik derék történet-buvárunk. És ha újabb időben a történet tanulása mélyebb hatást nem tesz, azt Imre Sándor helyesen tulajdonítja a humanitás nagy példáiról, tanairól való megfeledke- zettsógnek. De e megfeledkezés annyi, mintha a jövő kulcsa hullana ki kezünkből. Neked hivatásod: ezt nem engedni Hivatásod a jelen küzdelmének harczterére: a múlt tapasztalatainak fegyvertárából föl fegyverzett ifjúságot vezetni. Hivatásod az örökké azonos, csak arczszint és álarczot cserélő emberi szenvedélyek folytonos tusáját és az értelem megerősödését megértetned. Hivatásod a pillanatnyi csüggedést a nagy emlékek, dicső példák fölidézése által elűzni; a gyáva fatalismusra hajló kedélyeket a szabad akarat legszebb kijelentésének: a történelmi hagyományok feltüntetése által lölmelegiteui, a szolgaság és tudatlanság kényelmes, de embort lealázó állapotával a szabad népek küzdelmes, de
