Református Kollégium, Kolozsvár, 1882

5

alatt: „Falsae originis motuum Hungaricorum succincta reíutatio“ az olvasót azon hitre ébreszti, hogy a „Querela Hurgariae“ minden állítása hazugság. Hosszul esett látnom azt az elfogultságot s elhatározóm megvizsgálni, melyik félnek van igaza.

A Querela Hungáriáé magán viseli a röpirat jellegét, szenvedélyes, áradozó, túlságosan színező s némileg ogyoldalu, a menynyiben minden bajt a klérusnak tulajdonit. Czélját azonban elérte, a ■szenvedélyeket felkorbácsolta s a magyar protestánsokat magával ragadta. „Olyan idők járnak — igy szól a bévezetés — fájdalom, hogy az élők a halottakat, a halottak az élőket irigyelik, a sátán dühöngő gonoszsága és az emberi nem iránti gyűlölete miatt, mely minél inkább látja a világ végét közeledni, annál inkább összeszedi minden erejét, eget földet megmozgat, hogy minden rendet, tisztességet és a keresztyénség közbékéjét és nyugalmát bármi módon megzavarhassa.

Elhallgatjuk mit tesz e vérszomjas szellem más országokban. Kezünket odateszszük ahol nekünk magyaroknak fáj. A derűs képében működött a sátán e királyság kezdete óta. Van példa rá elég. A többi helyett szolgáljon Ulászló király igen szomorú és siralmas sorsa. Nemde Julián bibornok hazug szelleme beszélt addig az ifjú királynak, mig rávette az eskütörésre, mely által az Amurátnak adott szót s a vele kötött szövetséget sértő meg és magát, uralmát, hazáját kipótolhatatlan veszélynek tette ki? — Menj most Julianus, mond meg királyodnak az alvilágban, hogy eretnekek iránt nem kell megtartani az adott szót.

És valóban, ha az igazság világánál akarjuk megnyitni szemünket, önkénytelenül kényszerülünk megvallani, hogy bármi rosz- szat, kárt, zavart, viszályt és veszedelmet látunk e királyság eredetétől napjainkig, — mindezt a sátán mellett egyedül a henyélő papságnak kell tulajdonítani. Midőn a török háború alkalmával még a mi korunkban, a nyomorult állapotok miatt segélyt kellett kérni, a papság oly idegen katonaságot hozott az ország nyakára, mely kötelességéről elfeledkezvén, éppen úgy dühöngött, zsarolt, prédáit, gyilkolt, mint az ellenség.

Szomorú tanúja epriek Erdély.

Midőn valaki fölemelte szavát a vallás ügyében, ámbár az emberek lelkiismerete fölött csak az isten uralkodhatik, az igazi evan-