Református Kollégium, Kolozsvár, 1881

6

Az idő enyhített a durvább korban szokásban volt rendszabályok formáin; de lényege épen fennmaradt és nincs okunk valamely divatos újabb útra térnünk; mert a lényeg: a szabadságra tö r- vényszeretet által nevelni: igaz marad.

Némes ifjak, ne tekintsétek hát a törvényeket ellenséges korlátoknak, melyek ifjú jó kedélyetek megkeseritésére, szabadságszomjas lelketek békóba veretesére vannak fölállítva: az élet szigorúbban sújtolja azokat, kik törvényeit áthágják. A osaládi gyöngéd gondozás alatt könynyen gondatlanságra hajló ifjúságtokat e törvények csak figyelmeztetik, csak jelképesen észleltetik veletek azon korlátokat, melyeket szabni fog maga az élet, a társadalom.

A büntetés, mely e kis társadalom törvényeibe ütközőt sújtja: csak érzékenyebb eszköz, mely a szendergőt fölrázza gondatlanságából.

E törvények fenntartására oly nyugtalan éberséggel őrködöm, mint a ki meg vagyok győződve, hogy az elkényeztetett, elszenderi- te tt ifjú örvénybe rohan.

Az egyszerű görög találós mese a jótékonyságot úgy jelképezte, hogy egy őrvény szélén szendergő ifjút álmából főiriasztó egyénben tüntette fői a jóltevőt.

Ez intézet törvényeinek őrei hasonló szerepet visznek.

De az ébredő öntudat maga teszi meg igazában azt, mit a törvény csak külsőleg tehet meg.

Szépen mondá Stragira bölcse, hogy a bölcsészetnek az a haszna van, hogy képessé tesz arra, miszerint parancs nélkű 1 teljesitsiik azt, mit mások a törvénytől való félelemből tesznek meg.

Ez iskolai nevelésünk czélja is. És a mai társadalom egyik legfájóbb sebe épen abban áll, hogy a szabadságot bálványozza, de nem szereti a túlnyomó rész : a szabadság csak az egyén jogát szentesíti, de az egyéniséget azzá csak az egyén maga teheti.“ Kor- átozásban tűnik ki a mester“ mondá Gőthe.

E korlátozás az életben a vonzó erőt képviseli, mely nélkül az erkölcsi lények világrendszere zűrbe hullana.

Törekedni fogok elődeim nyomán járva azon viszony fentartá- sára, sőt fejlesztésére, mely az egyházat és iskolát egybeköti.

Az emberi szellem Janus-arczának egyik fele a földre, e világra néz; de a másik a titokzatos végtelen felé van fordulva és