Református Kollégium, Kolozsvár, 1880

vonatozva vannak tanodánk tantervében, — erkölcsös, békés háztartásunk föltételei pedig törvényeinkben és rendtartásunkban, melyek legközelebbről arra kitűzendő időben (és pedig: külön a magántanitók és bölcselmi osztályosok, s külön az alsóbb osztályos növendékek részére) fel fognak olvastatni és megmagyaráztatok

Minthogy e szabályzatok az ifjúság előtt nem újak: a felolvasást ez alkatommal csakis egy pár általános észrevétellel kívánom megelőzni.

Az ismeretek s készségek megszerzésére irányulandó magatartást illetőleg, figyelmeztetnem kell érettebb növendékeinket, hogy nálok már ne a nyerendő tanjegy, érdemsorozat s egyébb külső ok legyen az iparkodás főmotivuma, hanem a kötelesség-teljesítés érzete mellett a tantárgyak iránti benső érdeklődés, —■ mint a mi nélkül a kitűnő tanjegynok is édes-kevés értéke van.

A tanulók számára adott ezen intelem mellé, a tanitó személyzet részére, a következőt kívánom csatolni: úgy a köz- mint mint a magántanitó főtörekvése az legyen , hogy a növendék lelkében az ismeretek utáni vágy és munkaszeretet fölébredjen: mint az a mozgó és mozgató erő, mely minden ténykedést megelevenít, de a mely nélkül a lélekre erőszakolt robot-munka eredményei vajmi hamar elmosódnak.

Tudom, hogy a szép utasításra nem egyfelől támad a kérdés: „de hát mi úton-módon kelthető fel az a nagybecsű ismeret- és miinkavágy ?•'

A nagy kérdésre rövid feleletül itt csak ezt adhatom: „keressétek és megtaláljátok !

Mert a gyerek-lélekben nemcsak hogy meg van a tárgyak iránti érdeklődés és munkavágy, de sőt legsarkalatosabb tulajdonait épen e kettő teszi. A képzésnek tehát nem víjat kell teremteni, hanem csak a meglévőt éleszteni, táplálni és irányozni, — de azzal a tiszta tudattal, hogy az isteni szülött nem parancsszóval vagy épen durva erőszakkal ébreszthető és irányozható, hanem ahoz értő, szeretetteljes szellemi hatások által“.

Nem bocsátkozhatva az ügy méltó tágyalágába, csak arra figyelmeztetem az illetőket, hogy a fejlődő lelek gyönSédebb és