Református Kollégium, Kolozsvár, 1879
12 tem azt, hogy növendékeinknek 400-at túlhaladó száma mellett: tanodánknak még mindig nincs egy, bár szerényen berendezett helyisége, hol betegeink gyors és kellő ápolásban részesülhetnének. Igaz, hogy a helybeli Kárólina-kórház mindig készséggel befogadja betegeinket; de ha tudjuk, hogy növendékeink egy és ugyanazon helyiségbe kerülnek oly betegekkel, kik úgy testi, mint lelki tekintetből igen káros hatással lehetnek rájok: e szükségben kisegítő módját a gyógykezelésnek, erkölcsileg igen drága áron vásároljuk meg. Ebhez járúl a kedvezőtlen évszakokban: betegeink oly messze szállításának nehézsége, felelőssége. A tárgyat csak megérinteni kívántam, hogy óhajtásomat kifejezhessem a fölött: vajha tanodánk, — miután a maga erején nem teheti, — az érdekelt szülők segódkezésével oda jutna, hogy egy szerény kórházzal is elláthassa magát. A tanodának e czélra volna igen alkalmas helye; az épitkezésro is lenne némi tehetsége ; orvosa különben is van; tehát az érdekelt szülőkre a te- herhől nem sok fogna nehezülni, de annál több részök lenne a megnyugvásból gyermekeik betegsége esetében, főleg a vidéki szülőknek. Már a forradalom előtti időben annyira érezve volt e szükség, hogy tanodánk akkori fögondnoka: boldog emlékű gr. Rhédei Adám, már akkor fölméretto volt a helyet egy leendő kórház számára. Halálával elszunnvadott az űgv, de legyen szabad remélnünk, hogy meg nem halt. Szülőikhez hazatérő növendékeink hathatós szószólói lehetnek az ügynek, mire ezennel föl is kérem őket. Szeptemberben, Isten segélyével, tanári karunk megnyitja az önkéntes adakozás lajstromát. Itt veszek alkalmat: nyilvánitni elöljáróságunknak a fölötti megelégedését, hogy az együtt-lakás miatt az egészségre nézve is oly fontos dolog, t. i. a rend és csinosság, úgy az öltözetben, mint a háztartásban: tanodánkban hová-tovább fokozódik. Az óhajtott állapotoktól még távol állunk, de hogy már is egyetemesen kezdjük érezni a haladás szükségét, azt örömmel jelezhetem. Örömmel, mert igaz maradhat a régi mondás: hogy néha szennyes öltöny alatt is lakik tiszta, szép lélek, de még igazabb az, hogy a szeny- nyes, ronda külsőtől a belső is szennyet kap. Valameddig bútoraink kíméletlenül megfaragva, falaink illetlen szavakkal befirkálva, bemázolva, megrombolva lesznek; mig a szenynyet, rendetlenséget magunkon és magunk körűi megtűrjük: mindaddig a valódi miveltségtől távol állunk.