Református Kollégium, Kolozsvár, 1878

2

lelem komor fellege borul a szivekre, mely rideg éghajlatnak aztán csak villámai és dörgései vannak, de virágai és ízletes gyümölcsei nem lehetnek.

Épen ezért nem félek, hogy keveset vagy tévest mondok akkor, ha az előttünk álló tanév feladatát, úgy a tanulók, mint a tanárok részéről e nehány szóban foglalom öszsze: „Azon kell lennünk, hogy kiki a maga viszonyainak s az azokból folyó kötelmeknek lehető tiszta tudatára jusson, s e kötelmeket aztán oly lel - külettel igyekezzék teljesitui, hogy mostani viszontlátási örömünk az év folytán ne csökkenjen, sőt fokozódjék.“

Részemről ily egyszerű s mégis mindent magába záró alakban fogva fel évi feladatunkat: jelen megnyitó előterjesztésem nem is óhajt több és egyéb lenni, mint lehető világosságba helyezése azon indokoknak, eszközöknek és feltételeknek, melyekért és melyek által a jelzett czél elérhető lesz.

És itt nem titkolom, sőt nyíltan bevallom, hogy midőn hivatalomnál fogva nekem kell megadnom a jelt az újévi pályafutásra; egész lelkemből óhajtanék oly szavakat és hangokat találni, melyek elég erősek lennének: mindnyájunk keblében fölkelteni azt a lelkesedést, a mely nem csak kezdeni kész, hanem a munka nehézségeivel arányosan fokozódik, s mely nélkül az clőnkbe tűzött czél el nem érhető. Óhajtanám mindnyájunkkal béláttatni, megéreztetni, hogy az előttünk álló munkát és küzdelmet: nem valamely tőlünk idegen hatalom parancs-szavára, nem mint öröm- telen kényszer-munkát kell megtennünk, hanem a szülők, a haza és emberiség édesen buzdító szózatára és önmagunk javára.

Ámde honnan vegyem az ily megvilágositó s még sem égető, csendesen, de folyton serkentőleg hangzó szavakat én, ki a rábeszélő ékes szólás hatalmával nem birok ? Bé kell érnem a kölcsönzéssel, t. i. az egyszerű utasitással arra, hogy kiki idézze visz- sza naponta azokat az aggodalmas, tán könnyekkel kisért búcsúszavakat, melyek nélkül bizonynyal egyik növendékünk sem távozott el a szülői háztól: „Isten veled gyermekem; legyen gondod életedre, egésségedre; ne feledd, hogy éretted aggódunk, fáradunk, türünk és nélkülözünk; viseld jól magadot; használd fel idődet és erődet a magad javára, a mi örömünkre “

íme a legegyszerűbb s hitem szerint mégis a leghatósabb