Református Kollégium, Kolozsvár, 1878

HiBH

5

látását már mind inkább meg kell követelnünk, hogy a mely tanodában az úgynevezett törvényszerűség mellett az általam pár vonásban jellemzett szellem lábra kap: itt néma fáradhatlan munkás életnek, nem a nélkülözni tudó takarékosságnak, nem a magas, nehéz közügyek hordozásának, szóval nem a polgári erényeknek leendő bajnokai képződnek, hanem oly sajnálatos nemzedék, mely a társadalomnak csak terhére és kárára fog válni, — terhére annak a társadalomnak, a mely amúgy is alig elhordozható terheinek könnyítését épen az uj nemzedéktől várja, reméli és bizonynyal jogosan meg is követelheti.

Azonban, sietek a lehető félreértés ellen óvást emelni! Nem azt akartam mondani, hogy tanodánk ifjúságának szelleme ily fenyegető ; sőt még azt sem, hogy nálunk jelentékeny azok száma, kiken a jelzett betegség symptomái komolyan mutatkoztak volna. Csakis azt kívántain nyíltan kimondani, hogy a baj már tanodánkban is jelentkezett, s ezért kötelességemnek tartottam a figyelmet fölhívni rá, hogy az ogésségesek óvakodjanak, a betegek pedig, saját és egész tanodánk érdekében, minden áron kigyógyulni igyekezzenek,

Még csak egyetemi hallgatóinkhoz kívánok pár szót intézni.

Tanodánk érdekei mind sürgetőbben megkövetelik, hogy a köztünk nehány óv óta kifejlődött viszonynyal a nevezett ifjak egészen tisztában legyenek.

Mi őket nem úgy nézzük, mint úgynevezett szívesen látott vendégeket, kiknek lehető kényelmet és örömeket szerezni volna illemtani kötelességünk, minden igénye nélkül a viszont-szolgálat- nak. És ezt nem tehetjük tanodánk érdekei miatt.

Ugv sem nézhetjük őket, mint szívességünkre szorult idegeneket, kiket segélyezni ember-baráti kötelességünk volna. Ezt nem tehetjük az ők önérzete iránti kíméletből.

Ugv kell tehát néznünk s valóban úgy is nézzük őket, mint a kiknek nem kevesebb szükségük van ránk, mint nekünk rájok; mint a kik szoba főnöki és magántanitói megbízatásuknál fogva tanodánk organismusának igen lényeges tevő részei. Es e fontos állást megnyitottuk előttük azon reményben, hogy ők, mint legnagyobb részben épen a tanári pályára készülő érettebb ifjak: a nevezett állásnak jobban meg tudnak és fognak felelni, mint megfe-