Református Kollégium, Kolozsvár, 1877

2

tanári-karunknak, mint tanodánk érettebbkorú ifjúságának: jelen korunkban, midőn a napi sajtó közvetítésével egyik nemzet ügye, szenvedése, a többinek is ügyévé és szenvedésévé van téve.

E kérdésre tanácsadó véleményem, illetőleg hivatalos intelmem röviden ez: „Védjen tőle az ég, de jöhetnek idők, nemzetközi ügyeink vehetnek oly vészes fordulatot, a midőn nemzeti önvédelmünk parancsa háttérbe fogja szoritni a békés munkásságokat, édes hazánk ezredéves birtoklása végén fölmerülhet a nagy kérdés: ha vájjon a magyar faj elég erős-e arra, hogy megirigyelt paradicsom-hazájának birtoklását a második ezred évre is biztosítsa, — a mikor aztán mi is tudni és tenni fogjuk legfőbb kötelességünket. Azonban az ily vész-állapottól — hitem szerint — még távol állunk; sőt, magas kormányunk bölcsessége nagy biztositékot nyújt arra is, hogy egyátalában távol fogunk maradni. Ezért a nyugtalankodásra, révedezésekre most még épen nincs okunk, sőt arra sincs, hogy a napi sajtó nyomása alatt figyelmünket, rendes teendőink mellőzésével a távol csatatérre függeszszük. Ezzel azonban nem azt akarám mondani, hogy szemet-fület zárjunk a közvetve minket is oly komolyan érdeklő nagy eseményekre. Sőt magam mondom, hogy azokat éber figyelemmel kisérni: az ifjúság el ne mulassza. Ez utasítás mellett azonban, tanodái elöljáróságunk szorosan megköveteli, hogy az ifjúság érdeklődése oda ne fokozódjék, hogy honfiúi érzelmeinek kívánt megtermékenyítése helyett, napi kötelmeinek teljesithetésére zavarólag hasson. Mindenek fölött szein előtt tartandó az a — meggyőződésem szerint — helyes nézet, miszerint a nemzetközi ügyek s főleg küzdelmek: az ifjúság számára is valók ugyan, de csak annyiban, hogy azokból elméleti okulásokat s pátriotikus érzelmeket szerezhessen a férfikor számára, nem pedig azért, hogy saját korának kötelmeit mellőzve: azokba már most cselekvőleg is beleavatkozni kívánjon.

Jelen körülményeink közt ennyit ez ügyben megérinteni, szükségesnek tartottam.

És ezzel áttérek az előttünk álló tanév czéljának s e czél megvalósithatása föltételeinek rövid körvonalozására. Rövid lenni azért is igyekszem, mert alkalmat kívánok nyújtani ujan választott tauvezető hivatal társamnak arra, hogy ugyancsak a jelen alkalommal ő is megjelölhesse a vezér-nézeteket, melyek szerint intézni és betölteni kívánja fontos hivatalát.