Református Kollégium, Kolozsvár, 1877
23 vánithatása, hogy az ifjúság ezen szokásos {ünnepélyét — mely alkalommal a városi nagy közönséggel szokott érintkezésbe jöni — egészen az illem határai között tartotta meg, ami épugy dicséretére válik a rendező bizottságnak, mint az összes ifjúságnak. Ép oly örömmel hozom köztudomásra azt is, hogy az érzéki örömnapnak szellemi oldalai is voltak, t. i. egyesek szavalatán és egy pár osztály énekversenyén kívül: a honfiúi magas erények oltárára is meghozta ifjúságunk ez alkalommal az ő szívesen nyújtott áldozatát. Értem ez alatt azt, hogy az ünnepély-rendező bizottság az ünnepély költségei födözésérc felgyűlt összegből 27 frt 68 krt meg- gazdálkodván: ez összeget az ifjúság nevében felajánlotta nagy hazánkfia Deák Ferencz emlékszobrára. Mely összeg a megelőző évi hasonló czélu 20 frt 13 krral együtt (összesen 41 frt 81 kr) legközelebbről fel fog szolgáltatni az illető helyre. Egyebek mellőzésével még csak a Fekete Mihály néhai tanártársunk által életbeléptetett „ifjúsági kisegítő pénztár“ állásáról kivonok pár szóval beszámolni. Nevezett pénztár tudvalevőleg az 1866-ik évben 100 o. frt alappal vette kezdetét, az alapitó által megadott szabályzat mellett. E tőke a kamatok tőkésítése által az 187fi/7-ik tanév végén volt: 228 frt 53 kr készpénz és 17 frt 50 kr k >tvényekben; a most letűnt év végén pedig áll 240 frt 34 krból és 17 frt 50 kr kötvényből. Kölcsönvétcl történt évfolytán 86, és igv 7-tel kevesebb, mint a megelőző évben. E kölcsönzők közt eddig nem találkozott olyan, ki a pénztár szabályait megsértette volna, mi elég bizonyíték arra, hogy ez intézmény által az alapitó intentioja — t. i. „a szükségben segítés mellett, a kötelezettség teljesítésére való szoktatás“ teljesen cl van érve. Ezzel bevégzem hiányos előterjesztésemet és bezárom az 1877/8-ik iskolai évet, újra hálát adva istennek az év folytán élvezett javakért s kérve továbbra áldását: hazánk, királyunk, városunk s tanodánk minden tagjára, és óhajtva, hogy fáradalmaink kipihenése után ujult erővel és örömmel üdvözölhessük egymást a jövő tanév reggelén! I Hl