Református Kollégium, Kolozsvár, 1877
20 pitói, fenntartói és támogatói iránt. — Bár folyton hordozzuk kehiünkben a hálaérzelmet azon nemes honfiak és honleányok iránt, kik adományaikkal az idők hosszú során lerakták tanodánk létez- hetesének alapköveit: ezen érzelmünket ilyenkor — az év bezárása alkalmával — szoktuk kifejezni. Ilyenkor van leginkább helyén növendékeink szivébe és elméjébe vésni azt a tudatot, hogy tanodánk egészen a protestáns honfiúi áldozatok szilárd-nemes alapzatán nyugszik ; ilyenkor van alkalmunk figyelmeztetni növendékeinket, hogy mindazok, kik e nemes áldozatok gyümölcseiből részesülnek, magukat kötelezve érezzék arra, hogy bennök és általuk az alapítók szándéka megvalósuljon; mely szándék nem más, mint hogy a hazának mentői több derék polgára képződjék. Kell-e mondanom, hogy itt a hálátlanság mily rút vétek lenne, s hogy ha valami nem, e drága gyümölcsök épen nem sárbahányni valók. Ennyi intelem legyen elég növendékeink azon derekabbjaihoz, kik évfolytán úgy viselték magukat, hogy tanári karunk megelégedése mellett a megjutalmaztatás édes öröméből is részesülhetnek. Nemes alapitóink emléke pedig legyen áldott általunk most és mind örökké! Jegyző-tanár atyfia fel fogja olvasni a jutalmazottak névsorát az alapítókéval együtt. Mely névsorra nézve azonban meg kell jegyeznem, hogy az nem tartalmazza mindazon növendékeink nevét, kik év folytán jutalomra és segélyzésre méltóknak ítéltettek, t. i. nem foglalja magában sem az állami kincstári, sem a helybeli egyházi ösztöndijasokét, kik összesen 11-en voltak s együtt 786 frt 26 kr segélyben részesültek, sem pedig az első félév végén általunk segélyzett és megjutalmazottakét, kik 62-en voltak s együtt 366 frt 15 krban részesültek. A most felolvasandó jutalomnyertesek száma nem kevesebb mint 81, kik közt részint az alum- niumokból, részint ajándékozásokból kiosztatott öszszesen 412 frt 61 kr. Ugyancsak ez alkalommal szoktuk köztudomásra juttatni a néhai gr. Teleki Sámuel-féle pályakérdés eredményét is: itt, ez ünnepélyes pillanatban bontva fel a pályadij-nyertes munka jeligés levélkéjét. Fájdalom, zárünnepólyeinknek e megszokott, lélekemelő mozzanatát ez alkalommal nem élvezheti sem tanári karunk, som az ifjúság! Nem, mert a kitűzött pályakérdésekre egy dolgozat sem érkezett be igazgatóságunkhoz. Kell-e mondanom, hogy mily nagy tanári karunknak e szokatlan tény fölötti elszomorodása ?
