Református Kollégium, Kolozsvár, 1877

ahol szükség volna rá, meg is törjék. Ide czéloznak egyik hírneves bölcsésznek, s egyszersmind paedagogusnak következő szavai : „Kinek törvény-ellenes akarata gyerek korában a képzés által meg nem töretik, annak majd szive fog megszakadni a férfi korban.“ E jóakaró szavakat ne feledjék azok, kik törvényeinkkel talán összeütközésbe fognának jeni. Mely törvényeink s rendszabályainkról megjegyezni kívánom, hogy azok nem valamely önkényes akaratnak erőszakoskodó rendeletéi, hanem sajátos viszonyainkat számbavevő oktatás-nevelési huzamos tapasztalatoknak tisztázott eredményei, és annyira humanusok és szabadelvűek, hogy korlátáik közt csakis a korlátlan természetűek érezhetik magukat túlságosan megszorítva. Az ifjúság meg lehet győződve afelől, hogy akik e rendszabályokat megalkották, igen jól tudták, hogy a legjobb képzési módszer az, mely magát leghamarabb teszi fölöslegessé, azaz: mely leghamarabb változik át önképzéssé, önfegyelmezéssé. Azokat tehát — ha lennének — kik sem törvényeink fegyelmét tűrni, sem önmagukat fegyelmezni nem hajlandók, előre figyelmeztetnem kell, hogy e törvények, csendes hall- gatagságuk mellett oly hatalmasságok, melyek ellen aki makacsul szegülne, csak önmagát fogná összezúzni.

És itt tanodánknak egy ujabbkori sajátos viszonyainkból kifejlődött intézménye megköveteli, hogy azt ez alkalommal röviden megérintsem. Tudvalevőleg: tanodánk családi személyzete nemcsak rendes tanitványainkból, hanem egyetemi hallgatókból is áll, kik részben más tanodák növendékei lévén : rendtartásainkkal s emellett itt is egy másik igazgatóság alatt is fognak állam. Ezen nemes ifjakkal szemben, kik magántanitói állásuknál fogva tanodánkkal szerves viszonyba léptek: úgy az illető szülők, mint tanodánk érdekében előre nyilvánitnom kell, hogy ők nekünk kedves és becses vendégeink lesznek, de csakis azon föltét mellett, ha önként vállalt kötelességük teljesítése mellett, rendtartásainkhoz mindenben alkalmazkodni fognak s egész magaviseletük által tanodánk ifjabb növendékeinek példányul szolgálni igyekeznek. Ennyiből és nem kevesebből áll kívánságunk oly ifjakkal szemben, kik már felfogni tudják, hogy egy tanoda erkölcsisége mily féltett drága kincs, s kik pályájukon már közel állnak azon időhöz, midőn,