Református Kollégium, Kolozsvár, 1876
19 íme, tisztelt közönség, azok az eszmék és nézetek, a melyeknél fogva én az ó-kori klaszszikus nyelvekkel való foglalkozást a gymnáziumban nem hogy haszon nélkül való idővesztegetésnek állítanám, sőt, hogy önálló tudományosságunk és miveltségünk a lehető legmagasabb fokra eljuthasson, nélkülözhetetlen módnak hiszem, tartom és vallom; ezek azok az elvek, melyeknek alapján én az ó-kori klaszszikus irodalom tanítását magamra vállalom. Érzem ama felelősség nagyságát, melyet a magamra vállalt kötelesség szab rám; fel tudom fogni a végzendő feladat nehézségét ; beismerem azt is, hogy ezen kötelességnek kellően megfelelni és ezen feladatot sikeresen megoldani, csak nekem egymagámra nem lesz elég erőm. Azért a méltóságos főtanodai elöljáróság utasító támogatását, a tisztelt tanári kar eddig is tanúsított szives tanácsait és gyámolitását és a nagyérdemű közönség bátorító buzdításait tisztelettel és bizalommal kérem. És végül, önökhez van néhány szavam, nemes ifjak. Önök azon czélból lépnek a gymnáziumba, hogy szellemi tehetségeiket mentői egyetemesebben kimivéljék, hogy igy képesek legyenek a tudományok magasabb fokú elsajátítására. Erre azonban csak úgy lesznek képesek, ha teljes odaadással, folytonos munkakedvvel és kitartó szorgalommal törekszenek szellemi tehetségeik fejlesztésére éppen azon tudományok által, melyek a gymnázium körén belől taníttatnak. Azért ajánlom önöknek mindenek felett a munkakedvet és ernyedetlen szorgalmat, mert csak ezek által nyerik el a pálya végen a legdíszesebb jutalmat, a valódi lelkimüveltséget. Ajánlom önöknek, hogy élénk érdeklődést és meleg vonzódást tanúsítsanak különösen az ó-kori klaszszikus nyelvek és irodalom iránt, a melyek, meggyőződésem szerint, leginkább adnak fejlesztő táplálékot az értelemnek és érzelemnek egyiránt; azon irodalom és nyelvek iránt, a melyek a bennük rejlő örök-szép eszmék és gondolatok által felköltik az ifjúságban a lelkesedést és vonzalmat minden szép, nemes és nagy iránt. Mert „nem haltak meg ama nyelvek — mondja igen szépen egyik most is élő volt tanárom — csak a népek változtak el, melyek rajtok beszéltek! Mert a halottak nem járnak viszsza hozzánk, nem közlekednek velünk; e nyelvek pedig járnak az egész miveit világban és műveik által közlekednek minden arra képes emberrel, sőt új gondolatokat, tetteket, műveket is segitnek termeni; tehát a legszebb, legfontosabb értelemben élnek
