Református Kollégium, Kolozsvár, 1876
hadon eszközölhesse, és akkor, valamint a többi tudományoknak, úgy a klasszikus nyelveknek is, egyetemesen képző hatásuknál fogva, meg lesz nagy előnyük és megbecsülhetetlen hasznuk. Tehát, ha azt akarjuk, hogy a gymnázium az embert emberré mivelje, a klasz- szikus nyelveket nem nélkülözheti czélja elérésében. A klaszszikus nyelveknek a fönnebbiekben kifejtett, egész szellemiségünket fejlesztő, képző és átható erején kivül van azonban egy más igen lényeges tekintet is, a mely nekünk és éppen nekünk, magyaroknak, parancsolja múlhatatlanul a klaszszikus nyelvekkel való buzgó foglalkozást. És ez a tekintet: nemzetiségünk életkérdése. Igen sokan vélekednek úgy, hogy sokkal czélrave- zetőbb eljárás volna, ha a gymnáziumba, a klaszszikus nyelvek helyett, a modern miveit nyelvek közül egy vagy kettő vétetnék be, mert a mellett, hogy eszmét, gondolatot éppen úgy kölcsönöznek, Ízlésünket éppen úgy nemesitik ós érzelmünket minden jó és nemes iránt éppen úgy fogékonynyá teszik ezek is, mint a klasz- szikusok: még a társadalmi életben is igen nagy hasznukat vehetjük. Aztán — igy folytatja tovább a vélekedés — a miveit nemzetek irodalmában az öszszes ó-kori hellén és latin remek-művek a legjobb fordításban találhatók és a bennök rejlő szép eszméket és megragadó gondolatokat ezek nyelve útján sajátítván el, kettős hasznot nyerünk. Lássuk, ez a vélekedés menynyiben helyes, vagy nem helyes, és mi lenne eredménye, ha akkora érvényre emelkednék, líogy a klaszszikus nyelveket kiszorittatná gymnáziumainkbói a modern nyelvek által? A mi azt az ágát illeti a vélekedésnek, hogy a modern, mi- velt nyelvek eszmékben, gondolatokban és más, szellemi világunkat teljesen átható tulajdonságokban' éppen oly gazdagok, mint az ó-kori klaszszikusok: azt el kell ismernünk. De hát mind azt az élte tő erőt, a mely oly anynyira képessé teszi ama nyelveket az életre, hogy már-már kezdik elfeledtetni — de csak itt nálunk — az eredeti forrást, nem éppen a klaszszikus nyelvek termékeiből vették-e ? Mindenki, a ki az ó-kori klaszszikus és az új-kori miveit nemzetek irodalmát ismeri, „igen“-nel felel o kérdésre. Mert az ó-kori klaszszikus irodalom volt az a szellemi kincstár, a melyből kölcsönözve, a kölcsön vett szellemi tőkét mindenik oly önállóan, saját nemzeti géniusza szerint forditá szellemi életének gyarapítására, 16
