Református Kollégium, Kolozsvár, 1876

n

meg, — mondja Max Müller — mi a nyelv. Lehet a természet teremtménye, lehet az emberi művészet egy műve, lehet isten adománya. De bárhová sorozzuk, a maga körében föl ül múlhat] a - nul fog állani, úgy, hogy még csak össze sem hasonlítható semmivel. Ha a természet teremtménye, akkor annak teremtményei között a legfőbb, legtökéletesebb, mit csak az ember számára tartott fen a természet; ha az emberi művészet egy műve, akkor a halandó művészt az isteni teremtővel csaknem egyenlő fokra emeli; ha isten adománya, akkor isten legnagyobb adománya.“ „Bizonynyal hiszem — egy másik nyelvbuvár szavai ezek — hogy a nyelv a legjobb tükre az emberi szellemnek és hogy a szavak jelentésének tökéletes megfejtése jobban megismertetné, mint minden egyéb az értelem működéseit.“ Szép és magasztos meghatározása a nyelvnek. E meghatározás a legigazabban fejezi ki azt, hogy a nyelv egész szellemi világunkkal a legbensőbb, legszorosabb össszeköttetésben van. Ezért oly fontos tényező a nyelvek tanulása az emberi szellem képzésében; a legalsó és legfőbb szerepet a nevelés- és oktatásban ezért kell neki juttatnunk.

Azt is el kell ismernünk, hogy a szellemi fejlődés legelső mozzanata, a szellem működésének legelső kezdete éppen az anyanyelv által nyer legelőször kifejezést. Általa nyilvánítjuk szellemi világunk első nyilatkozatait; legelső gondolatainkat és érzelmeinket általa közöljük először másokkal: az anyanyelv az a kulcs, a mely szellemiségünk íejlésnek indult csodás világát először tárja fel mások előtt. Tehát anyanyelv és szellemi képzés, főleg kezdetben, a logelválhatatlanabbul együvé tartoznak. A szellemi tehetségek helyes irányba való fejlesztése a nélkül még csak nem is gondolható. Es a kezdeten túl is még jó ideig, elég hatos eszköz arra, hogy a megkezdett művet mindinkább közelebb vigye az elérendő czél felé. Azonban, nem tarthatjuk azon legfőbb eszköznek, hogy a végczélt, a mi az emberi szellem általános kiképzésében határozódik, általa sikeresen elérhessük. Nem tarthatjuk pedig annak azért, mert az anyanyelv tanulása nem foglalkoztathatja a szellemet eléggé fejlesztőén azon oknál fogva, hogy ennek különös nyelvbeli sajátságait, szabályait és szerkezetét már gyermekségünk első éveitől kezdve, öntudatlanul, gépiesen sajátítván el, azokat még a fejlettség magasabb fokán is öntudatlanul alkalmazzuk. Az anyanyelvvel való foglalkozás nem