Református Kollégium, Kolozsvár, 1876
6 get, minek birtokában vagyunk, az utódok számára nem csak megőrizni, de sőt növelni, kötelesek vagyunk. Ámde világos , hogy e terhes kötelezettségnek a most fejlődő ifjúság csak úgy fog eleget tehetni, ha egész buzgósággal azon lesz, hogy lelkileg, testileg kiképezze magát azon pályákra, melyeknek lelkiismeretes betöltésétől függ nemzetünk fenmaradása és fölvirágzása. Azon hitben, hogy minden szónoki ékesség nélkül, de atyai indulattal mondott szavaim az ifjúság szivéhez és elméjéhez megtalálták az útat; azon reményben , hogy tanodánknak kicsinyje, nagyja ez év folytán buzgóan fogja teljesitni a maga kötelmeit: most egyéb mondanivalókat mellőzve s áldást kérve istentől édes hazánkra, királyunkra, városunkra, tanodánkra, annak elöljáróira, tanáraira és tanítóira: az 1876— 7-ik tanévet megnyitom. II. Van-e haszna a klasszikus nyelvek tanulásának? Székfoglaló értelezés, tartotta r, t, Geréb Márton, szeptember 6-án. Méltóságos kollégiumi elöljáróság, tekintetes tanári kar, tisztelt közönség és nemes ifjúság! Midőn erdélyi református főtanodáink egyik százados szokásának hódolva, tanszékemet, melyre a jelen évi egyházkerületi közgyűlés megtisztelő bizalma helyezett, beköszöntő értekezéssel foglalom el: leginkább helyén valónak és alkalomszerűnek találom ezen értekezésemben azon kérdés fejtegetését: vájjon, az ó- kori klaszszikus nyelvek tanulásának van-e valami előnye és haszna? Hogy értekezésem tárgyáúl éppen ezen kérdés fejtegetését választóm, oka abban rejlik, hogy naponként hallani a közéletben hivatottak és hívatlanok részéről az ó-kori klaszszikus nyelvek ellen irányzott kifakadást és elitélő támadást, a minek kezdete onnan indul ki és vége oda megy ki, hogy az ó-kori klaszszikus nyelvekkel való foglalkozás minden előny és haszon nélkül való 1dővesztegetés. Bár merre fordul az ember, útón-útfélen fülébe hangzik a kárhoztató Ítélet ama „holt“ nyelvek felől. És habár
