Református Kollégium, Kolozsvár, 1875

magasabb egységben, mint gyíípontban egyesíteni a végett, hogy a naiv és műeposz lényegesen eltérő természetét a taglalt művekből inductiv eljárással megmagyarázza, nem képes; állításaiban túlhajt a czélon, mi nem annyira erőtlenségből, mint higgadt mérséklet hiányából történik. Sokszor ismétli magát. Vergil és Homer egybevetésénél a főkülönbséget: az alvilág felfogását, jelképes eszméit, Didó szenvedélyét, érzelmességre hajló irályát, nemes, elegikus hangálatát nem domborítja ki, holott sok eltérési pontot találhatott volna, melyek a naiv és műeposz közti különbséget evidenter föltüntetik.

Zalán futását az irodalomtörténet általánosan elfogadott becslése szerint Gyulai felfogásához liiven Ítéli meg, pedig a pálya-kérdés inkább az egybevetést föltételezte, mint Vörösmarty aesthetikai méltánylását. Buda halálát sokkal behatóbban fogta és dolgozta föl; de Etele isteni hivatásába vetett hitének és őt az Arany által tervbe vett eposzi trilógia hősévé mintegy felavató isten kardjának nem ad kellő nyomatékot, pedig ez kiválóan emeli a költemény naivitását. Dicséretes szorgalmat főleg az „Iliász“ személyei jellemzésével tanúsít. Irálya nem megállapodott, gondolatait kúszáltan veti egymás mellé, de sok helyt magas és erőteljes.

A II. sz. Magyar jeligével majdnem az előbbi mű hibáiban szenved. Az eszmék csoportosítását egy magasabb egység kedvéért szintén elhanyagolja; az egybevetéseket az irók közt nem kellő behatással és részletes színezéssel teszi meg; az egyes eposzok taglalása azonban tisztább felfogással, világosabb rendben és több, a feladatot megoldásra vezető eszmével van keresztül vive. Különösen Vergil és Vörösmarty műveit elemzi szépen helylyel-holylyol igazán omelkodett irálylyal pl. az alvilág jellemzése Vergilius Aeneisében. A „Buda halálát“ a végén mű eposznak nevezi naiv formában, mert szerinte ma már a naivot elérni csak művészi öntudattal lehet. E pálya-munka kerekded egészet alkot, csak az episodszorűen odatoldott kitérés a magyar mondákra igen terjedelmes és még sem segíti írót a kérdés megoldásához, holott épen e mondákat lehetett volna Arany művének becslésénél szépen csoportosítani. Vergil utolsó hat énekét igazságtalanul Ítéli gyengébbnek, mert a mig a VIII. IX. és még a VII. ének is ez énekek közt folgalnak helyet, addig Vergil önállóan teremteni képes tehetsége mellett tanúskodnak.

„Buda halálában“ a naiv vonásokat igyekszik kimutatni, de a fölfogás, szerkezet, kifejezések, de mindenek fölött az egészen elömlő szellem népiességét jobban kitüntethette volna és Arany János erős képzelő és teremtő erejét, melyet reflectáló korszakunkban ki kelle fejteni, hogy oly tökélyes alakú eposzt oly meglepő közvetlenséggel adhasson naiv formában. De az értekezés felfogása megközelíti és részben meg is oldja a föladatot.

Irálya világos, folyékony, néhol naiv, de mindenütt a szép iránti szeretettől áthatott. Egyenlőtlensége miatt mindkét mű irálya kifogás

6