Református Kollégium, Kolozsvár, 1875
I. APÁCZAI CSERE JÁNOS, a theologia doctora és professorának BESZÉDE. Az iskolák igen nagy szükségéről és azon okokról, melyek miatt azok a magyaroknál elpusztult állapotban vannak. Tartotta, ^^Midőn w, újonnan állított kolozsvári tanoda igazgatóságát Érti élyország fenséges fejedelme parancsára átvette. 1656. November 20-án az első akadémiai tanteremben.*) Nemes és nemzetes Polgármester ur, mély belátási! Tanácsosok, tiszteletes Papok, ékesen szóló Prédikátorok, igen jeles és tudós Iskolamesterek, bölcs Curátorok, válogatott Ifjúság és kedves Hallgató és Néző Közönség! Bizony bölcs és sokaknak egyező véleménye'által helyeselt ama tudósnak tanácsa, bárki lett légyen is az, ki majdnem hasonló alkalommá], midőn minden nemű és rangú közönség nagy számmal gyűlt egybe, hogy beszédét majd helyeslő tapssal fogadja, mindnyájoknak meglepetésére a szószékre lépve csak annyit mondott Ember, és semmit sem mondva többet, leszállt. Midőn ezen mindnyájan rendkívül csodálkoznak vala, más nap szerfelett ékes beszédben tettének okát adta. Azt hiszem megakarta 4t ___________ ') Ugyanazon mély nyomon járó gondolkodás, szónoki liév és erős meggyőződés lengi át e beszédet, mely Apáczait Művelődésünk történetének a XVII, században egyik legmagasztosabb alakjává avatja föl. Széles ismeret mellett te- kiutetnélkiili nyíltság, a jövő fenségével áthatott szellem nyilatkozik minden szavában és egy tudományos egyetem felállításának eszméje mellett tör lándzsát, mely mellett az Encyclopaodiábau is oly szépen beszél, hogy Erdélyi János elragadtatva kiált föl: „mennyi tííz, mannyi szent fájdalom! Még kétszáz esztendő után is (1859-ben, irtaj égetés pirít! Megjegyzendő, hogy az idézetek Apáczainál az eredeti (héber és görög) nyelven vannak beszédébe beszövc. Azokat is ma gyár fordításban közlöm. 1
