Református Kollégium, Kolozsvár, 1875

36

Hogy itt tanodánk feladatairól is szólani kivánok, oka főleg az, mert a közelebbi időkben több oldalról lettek a felekezeti iskolák és tanodák — és pedig minden különbség nélkül — azzal vádolva, hogy feladatukkal nincsenek s nem is akarnak tisztában lenni; hogy az újkori képzésügy üdvös mozgalmaira szemet-fület zárnak, s autonomiájok védelme alatt kényelmesen tengetik bémohosult, rothadásnak indult, czél és eredmény nélküli életüket. A kemény vád- szavakot nem én kerestem, hanem csak idéztem.

Tán nem épen protestáns tanodáink ellen van emelve a terhes vád az újkori képzésügy egy némely türelmetlen előfutója által, any- nyi azonban kétségtelen, hogy nekünk is jó adag van abból szánva, mely körülmény, véleményem szerint, szükségessé teszi részünkről: nem azt, hogy tüzetesen védekezzünk a váddal szemben, hanem, hogy álláspontunkat, magatartásunkat némileg körvonalozzuk. Ezért legyen szabad ezt, lehető röviden, megkisérlenem.

Köztudomású dolog, hogy a társadalmakban idők folytán két intézmény fejlődött ki, melyeknek feladata lett: az egyént, kora gye- rekségétől a sírig azzá képezni, nemesitni, mivé nemesednie lehet és kell. Hogy a két intézmény egyike az iskola, másika az egyház: nem szükség mondanom. Az első elkezdi, a második folytatja és bevégzi az egyének' értelmi és erkölcs-vallási képzését.

Hogy egyház és iskola nagy időn keresztül kizáróan ketten állapították meg az iskolák szervezetét s tűzték ki azok czélját: szintén ismert dolog. A társadalom és állam sokáig nem kívántak, tán nem is tartották magukat competenseknek arra, hogy közvetlenül beavatkozzanak a képzés ügyébe; egyszerűen csak elfogadták az iskolák, olyan, a milyen termékeit.

Tudjuk, hogy ma egészen máskép állunk. Ma a paedagogia radikális irányú vezérfórfiaival szövetkezett oktatásügyi kormány törvények alapján lép fel az iskolákkal szemben. Követeli, hogy azok a réginél tartalom-dúsabb s magasabb képzés eszméjének megfeleljenek; ő kívánja megállapítani az iskolák átalános szervezetét; ő tűzi ki azok czélját; ő jelöli ki a czél eszközeit, és megköveteli, hogy a tanító testületek e czélt ne csak ismerjék, hanem mégis valósítsák, és hogy sáfárkodásaikról számot adjanak. Szóval, képzés-ügyünk fogatának gyeplőit és ostorát egészen az állam-kormány vette kezébe.