Református Kollégium, Kolozsvár, 1875

17 végezve, arra irányozzák figyelmüket, miként tetszenek a népnek, mi­nő beszédeket készítsenek. Tedd hozzá még azt, hogy az ilyenek mivel soha komolyan gondjok nem volt annak megtanulására, mit majd az iskolák hasznára gyümölcsözővé tegyenek, még annak is, mit előadnak, igen zavartnak kell lenni. Sok utat meg kell kísérteni, ked­ves hallgatók, mielőtt ama királyi udvarba jutsz, mely ezen kincshez vezet, ügy hogy sok iskolából ki kell lépni, mielőtt csak a tanítás módját is elsajátíthatnád. Ilyenektől ugyan ki vár valami előmenetelt az iskolában ? Ezért nem csodálom egy nagy férfiú azon bölcs mon­dását, mely szerént elég előmenetelt tett az iskolában az, ki a he­lyes tanulás módját megtanulta. Midőn pedig az ilyenek az iskolát elhagyták, helyökbe lépnek a leggyakrabban hozzájok nagyon hason­lók, kik ugyanazon végzetnek alávettetve a tudomány ügyét nem job­ban mozdítják elő, és ehez járul még az a baj is, hogy ha elődeik valamit építettek volna, uj tanítási módjukkal megbontják és lerom­bolják. És igy (szánlak téged Magyarország!) nálunk ama Szizüfosz kövét egyre görgetik ugyan, de előre nem viszik; ez, ez a természe­tes gyümölcse tanítók és doctorok annyi változásának az iskolákban! De ezen változtatási viszketegből és azon megrögzött szokásból, hogy évenkint új személyek után néznek, még egy más sokkal nagyobb baj háramlik az iskolák ügyére. Mert ha valaki olyant állítanának az iskolában a tanítás mellé, ki arra termett, ha egyébként tanult, szor­galmas, hasznos és az övéi előtt kedves volna is, ha csak a nép előtt gyakori beszédek tartása által ennek jóakaratát ki nem érdemli, és némi kedvezését meg nem nyeri: mindenki tudatlannak, használhatat­lannak és a fő dologban tunyának, fizetésére érdemetlennek és az is­kolából kiküszöbölendőnek fogja nyilvánítani. Különböző példákkal bizo­nyíthatnám ezt, kedves hallgatók, ha némelyek jó hírnevét kímélni nem akarnám. Még nem tanulták meg a szerencsétlen magyarok, hogy az is­ten adományai különbözők úgy, hogy ha valakinek az egyháziakra a tehet­ség vagy a hajlam megtagadtatok, más pályára szükségesekben talán gaz­dagabban részesült, mint mások. Az ilyenek mégis az ily kegyetlen vég­zet szégyenétől zaklatva és megvettetésüket igen türelmetlen szívvel fo­gadva, föltett szándékuktól visszariadnak. Ugyanis, kevésnek van megad­va ama minden világi dolgot lenéző lelki erő, melylyel megvettetésü­ket, jutalom nélkül való fáradozásaikat, számtalan nehézségeket, me­lyeknek kiállására csaknem herkulesi munkára van szükség, békésen tűrjék, mely nélkül eme nyomorúságok alatt könnyen összeroskad az 2

Next

/
Thumbnails
Contents