Református Kollégium, Kolozsvár, 1874

:

l.

,/Y kolozsvári ev. reí. főtanodn

TÖRTÉNETE.

Kolozsvár szász nemzetiségű polgáraival szemben az itt jelentékeny számra szaporodott magyarság csak a XV-dik század második felében tudott törvényszerüleg biztosított önállást víni ki magának. Szilágyi Mihály kormányzó előtt Budán 1458-ban megjelennek egy részről Szabó Egyed kolozsvári biró és Literáti Ambrus tanácsos, más részről meg Bertrám István és Hon István mindkettő szász polgár. S e férfiak maguk és megbízó magyar és szász polgártársaik nevében a hosszas viszály s mindkét részrőli örökös súrlódás elenyésztctése tekintetéből egyezségre lépnek, melynek értelmében: az 50 magyar, 50 szász tagból alakulandó képviselőség köteles a választást úgy intézni, hogy egy esztendőben a biró magyar, a másodikban szász, — a 12 tagból álló tanács féle része magyar, fele szász legyen; mindennemű jövedelem és javadalom a két nemzet közt egyenlő osztályrészül esendvéu.

Ez egyezkedési okmányt, keletkezése után egy évtizeddel Mátyás uralkodása 10-dik-, koronás királysága 4-dik évében végérvényüleg szentesíti Kolozsvárit sz. Antal napkor, 14G8-ban*).

E biztosíték vódszárnyai alatt egy teljes századig háboritlanul fenn. állt a kolozsvári két nemzet közt a jogegyenlőség; de 1568. a magyarok kénytelenek panaszszal járulni János-Zsigmond elé a szászok miatt, a kik nem akarják vala engedni, hogy a magyarok a nagy székes egyházban maguk nyelvén predikácziót hallgassanak, úrvacsorát vegyenek, keresztelkedjenek s az isteni tisztelethez megkíván tató szertartásokat vé*) L. G. J, Kömény: „Doutsclio Fundgruben“ Klausenb. 1839. p. 71. etc. etc.

1