Református Kollégium, Kolozsvár, 1874

ján járt harminczadi haszonbért, mely egészben 900 írtra rúgott s egyszersmind megerősítvén mindkét fejedelemnek e czélra rendelt adományát1). Rövid uralmához képest elég szép lendület, de a végrehajtás sikeréhez idő is kellett , melynek e munkára megkívánható bővebb mértékét a gondviselés csak I. Rákóczi György fejedelemnek adá osztályrészül, nem hogy örömét egészben teljesülve lássa, hanem hogy legalább fia’, utóda fültehesse az apai műre az építés befejezését jelző csillagot. Mellőzve a buzgó fejedelem vallásunk érdekében szerzett különféle érdemeit: Szorítkozzunk csupán minket közelebbről érdeklő építkezéseire , idézvén ezekben saját levéltárnoka s belső titkos deákja szavait:

„Kolozsváratt a napkelet és délfelől való szegeletben régtül fogva pusztában állott öreg egyházat, Curlandiabúl is hozatván ahoz értő könnyeseket, nagy szép veszszős faragott kövekre merőn megboltoztatta, és cserép héjazat alá vétetvén, az oldalában levő tornyot is nagy szép hegyesen, szép aranyos gombjával különb különb szinfl mázu cseréppel héjaztatván, megépíttette vala. Abba szép három harangokat, melyek közül a nagyobbik, tengelye nélkül, hatvan mázsát nyomott, öntetett és fel helyeztetett vala“*).

A szóban levő egyház már 1646-ban készen állt s a következő év jun. 10-kén a fejedelem s több főrendit jelenlétében fölszentelték3).

A testvér épület, a mellette munkába vett tanoda még késett s |. Rákóczi György a biztos utbainditás önérzetén kiviil a befejezés örömét nem érhette meg.

Méhes történelmi előadásában Szalárdi következő szavaira építvén: „Es ugyanazon egyház mellett ugyan a fejedelem fundálásábul és segítségéből, fundamentumábul az ott levő oskola is építtetett vala, az óvárban levő oskola és egyház a szász natiobeli evangélikusoknak hagyatván1) azt a következtetést húzza, hogy a magyar reformátusok 1644-ben az óvár- ból átköltöztek a belső farkasutezai templomba és collegiumba5). — Az 1644 évszám, való sziniileg a forrásul használt kézirat hibájából tévesen van idézve 1647 helyett, a mint ezt Szalárdinak 1858-ban nyomtatásban megjelent krónikája tanúsítja. Egyátaljábau tévedés Szalárdinak azon

‘) 1030, jul. 2-kán Gy.-Fohérvártt kelt okmányban (1. Pataki S. jegyzeteit Huszti A mir. müvében ad §. XI.)

J) Szalárdi Ján. siralm, króm 237. 1.)

•’) U. o. 227. 1.

') U. o. 237. 1.

5) L. Méhes történőim 29. 1.