Református Kollégium, Kolozsvár, 1874
15 „18. febr. tőnek az maga papjai szép prédikációkat és mindennek szabad volt az holt test mellé menni látni és siratni. „19. febr. olvasák meg az Bocskai István testamentumát az koporsó mellett, az nagy templomban minden ember hallatára: kérvén mind kiesőitől fogva nagyig bocsánatot, hamit vétett ellenek és oktatván az egész országot, mint szeressék egymást Magyarországgal egyetemben. Szép áldásokkal azután elvivén és kisérvén az városbeliekkel mind Bé- káspatakáig: ott szép áldásokkal és sírván búcsút vovén, az előttük járók zokogván és sírván, mind férfi a aszszonyi állat elválának egymástól...“’) Nagy tisztelet, de a miben csak egy fejedelem részesülhet, hogy idegenfelekezetti létére koporsóját az unitáriusok által bírt székesegyházba vigyék; mások irányában ily kivételt nem tanúsítottak, sőt a belváros utczáin sem engedték meg a szertartásos temetési menetet. 1608-ban a Borbély Mártonnál meghalt Bornemisza Boldizsárt az imént idézett krónikás szerint „26. febr. vivők el Kolozsvárról temetni Nádasra a monostor kapun és az kapu előtt predikállának az halottnak; azután ez városbeli emberek kisérték ki az városból __“*). A zon szellemre nézve, a mely vallásos meggyőződés tekintetében a nópliangulatra irányadó volt 1609-ből ide iktatom ugyanazon koriratból a köv. helyet: „10. octobris feküdt Kolozsváratt egy leány Király-utczában holtelevenen; egy éjjel mind az pokolban, mind az égben volt s mindeneket meglátott és azt is megmondotta, hogy esztendő az napra halva fekszik ő maga, és reá vigyázzanak ha ő igazat nem mondott; és az ő maga apját is az pokolban látta, az ajtó megett, hogy pap volt és há- romságos volt; az könyv is kezében volt és beszélett ő volle, hogy háromságon ne legyen az leány. És az napra, az melyre mondta, megholt az leány“3). Miután a megjósolt halál bekövetkezett, nem lehetett-e az idézett álomlátás teljesen megbízható adat a néphiedelemre nézve a tekintetben is, hogy minden háromságon papnak pokolra kell jutni s komolyan veendő amaz intés, hogy senki háromságon ne legyen? A néphiedemben, kétségkívül, igy volt s hogy ily körülmények közt a háromságvallók egyik folekezete sem lehetett Kolozsvárit kedves — könnyű elgondolni. *) Érd. történelmi adatok IV. 1GÍI 1. 2J U. o. IV. 170 1. 3) Érd, tört. adatok. IV. 173 1.
