Református Kollégium, Kolozsvár, 1874
155 mostani fő épülettől a Bethlen-utczáig, s a Farkas-utczától a várfalig terjedt. A várfal mellett, belől, 3 öl szélességű utcza kellett hogy végig fusson, melyről a várost védők a falakra juthattak. Az 1656-ban emelt collegiumot négy szögben 16—16 ölnyinek s hogy a várfal védhesse: egy emeletesnek számítom; most csak utczára néző kapuja és azon darab fal van meg belőle, mely a templomtól a tanodáig terjed; ezen kapu feletti szobáról, a felső soron, írja Bethlen Miklós, hogy Kolozsvárra költözésekor ő, Uzoni Balázs seniorral együtt lakott. (32. 1.) Utánásatással a régi falak alapját, kétség kívül most is meglehetne találni s a régi collegium nagyságát, fekvését, pontosan meghatározni. A régi teleknek azon része, mely a templomtól keletre, a mostani nyomda és sütőház helyén fekszik: kezdetben hihetően kertnek, udvarnak szolgált; csak 1873 tavaszán, az utcza-sorban épített új nagy szedő-szoba készítésekor, ontották le azon megromladozott falakat, melyek a Farkas- és Bethlen-utcza felől, alkalmasint még a 17-dik századból valók voltak. Ilyen falakat magános telek birtokosa, nem szokott emeltetni; ezek az ősi egyházi birtok határát kellett hogy jegyezzék. Nem találtam 17- és 18-ik századi leveleink közt semmi nyomát, hogy azon a területen, melyet a fönnebbiekben ősi telek gyanánt leírtam: a collegium valamit pénzen vásárolt volna. A nyomda Tothfalusi Kis Miklós idejében, (a 17-ik század végén és a 18-ik legelején,) a Torda-utczában volt;*) a sütőház pedig a mostani előtt, legalább még három helyen. Első sütőházunk a Király- utczában, a nagy sikátor szegletén, Lorántfi Zsuzsánna alapítványából épült; **) ezt 1797. május 21-ikén adtuk el gróf Toldalagi Lászlónak és feleségének gróf Korda Annának. A második sütőházról a Közép- utczában és harmadikról a belső Farkas-utczában: alapítványaink közt van emlékezet.3) A mostani negyedik, 1765 előtt kevéssel készülhetett. *)„... Egyszersmind gondolván, rninemü bajos lészen a fusoriának a typo- graphiától, olyan távol lenni, és egy részével a cselédemnek amott dolgoznom, más része pedig én nem láttomra imitt lévén, sok felé kapnom; . . . ezeket forgatván elmémben. úgy nyertem meg őszszel az uraktól a Torda-utczai typogr. házat. . . Már ez a ház egészen enyim lévén, fel-házakat kelle nagy molimennel építenem s igy már mind más helyben hagyja, mind magara megelégszem vele. Mert a legény, im csak helyekből kiáltván, hogy imez, vagy amaz betű fogy: mindjárt succurrálnak a fusoriában.“ Tothfalusi írja „Maga—mentségé—“ben. **) Lásd 95. 1. 3) Lásd 82 és 105. szám alatt. 11*
