Református Kollégium, Kolozsvár, 1874

Két ivre terjed ez a végrendelet, egészen Korda György kezével irva. Valódi nyelvészeti kincs, abból az időből, midőn a nyelvzavar irodalmunkban tetőpontján állott. Az egy századdal előbb élt nagy Geloi-Katona ref. püspök irályának hatását sejtem Korda kifejezésein, (pl. a szenvedői alakot gyakran és úgy használja, mint Géléi). A bevezetés egy nemes kedélyből fakadt szép könyörgés, mely a M. The- rézia korában gyakori „hitért való próbák, kísértetek “-re is érdekes világot vet. Légyen hát megengedve, hogy ebből az okiratból terjedelmesb közlést tehessünk :

„Atyának, Fiúnak, Szent Lélek Istennek nevében! Előttem hordoztam az én halandó sorsomat emberek irántam való vélekedések felett, és hogy nékem Istenhez közelítenem felette igen jó légyen; emlékeztem s emlékezem az ur Istennek kegyelmességeiről, irgalmasságairól és e világi jókban velem közlött bőv áldomásairól: tartoztam s tartozom (mig Isten jó voltából élek) könyörgéssel, háláadással az nagy hatalmú, öröktől fogva és örökké való Istent magasztalni, ennek segedelmét kérni, hogy ez által fogadásaimat inkább megfizethessem, naponként ő nékie; Eentartotta az Ur állandóul kérésemre én hozzám a maga kegyelmét, mert engemet az igaz hitben megtartott, sok nyomorúságok, próbák, kisértetek között is, a midőn magamnak hagyat- tattam vala szomorúságaimban, nem tudtam kihez hajtsam és hová fogjam fejemet, hanem csak az én uramhoz Istenemhez, midőn körül vet- tenek vala engemet mindenfelől a szorongattatások, és midőn eljött ama nyomorúságnak órája, melyet az Ur reám mért vala bűneimért, hogy egy kevés ideig probáltassék az ő szolgája kívül, éljen penig az LTrnak belől; egy ideig semmire becsültessem az emberektől, hogy fel- magasztaltassam végre ő nála az egekben.

„Az Ur rendelte igy és ezért lettenek ekképpen, mert az ő akaratja és végzése nélkül semmi se lészen; nem nyitottam meg az én szájamat. mert az Ur cselekedett ekképpen ón velem, és jót tett én velem, hogy megtanulnám az ő idvezitését, és az ón bizodal inamat nem egyébbon, hanem ő benne helyheztetnóm.

„Jutottam vala ez világ csúfságainak háborúira az ón ellenségeim miatt, kik is az ő hamis nyelvekkel, mint választott eszközökkel és elkészített szerszámokkal annyira elnyomtanak vala, hogy midőn hivsóges barátaim között ítélném magamat lakozni, amaz mérges viparáknak mar- dosó fogai között lenni magamat tapasztaltam; de az ur Istenben bízván, megtartattattam azért, hogy ez által én általam az Ur dicsőittessék, mert