Református Kollégium, Kolozsvár, 1874

122

66) Dési Diószegi Mihály és (neje) Yáradi Krisztina, 2 Alumnusnak hagyott évenkénti 50 in. írtról, 1742 ápril. 23-án Kolozsvárt ekként rendelkeznek:

„Mi alább subscribált személyek . . . megegyezett akaratból végeztük, hogy a kolozsvári ref. Collegiumban két Alumuust tartsunk, ily modalitással: mig az ur Isten életünknek kedvez, addig esztendőnként egyik egyiknek fizetünk 25—25 magyar irtokat, halálunk után obligatusok legyenek gyermekeink azon beneficiumunkat fentartaui. A mikor mostan élő gyermekeink mind elhalnának, ha a successorok az alumniát tovább fentartani nem akarnák: tartozzanak a megnevezett ref. Collegium számára deponálni 500 m. irtokat.“ sat.

67) Gróf Székely László, 1746 február 12-én egy házat adományoz, melyet 5 hónappal az előtt vásárolt belső-Farkas utczában 150 m. írtért.

„Nemzetes felsö-tőki Viski József uram ő kegyelme mint venditor belső-farkas utcza déli sériessén levő faházát, melynek szomszédi napkeletről a kolozsvári tiszt. ref. eklézsia, napnyugotrói peniglen Mltgs gróf. ur, Széki Teleki Adám ur ő Nagysága házok, — adá Boros-Jenői gróf Székely Adám ur ő Nagyságának mint emptoruak 150 magyar irtokért. Mely örökös vásárlás kéz bé adással, áldás kívánással, áldomás itallal is megerősiteték. “

68) B. Józsika Mózesné, Wesselényi Mária, 1747 april 5-én Szász-Nádasról egy Alumniát alapit:

„Azon ns. Collegiumból hozzám rendeltetett tanuló ifjúnak . . . . ígértem alumniát; az Aliimmá pedig lészen 20 írt. és 20 véka búza, mely alumniát kívánom, hogy holtunk után is fen tartson“. . .

69) Gróf Székely László, 1748 febr. 12. iskola szükségére. 25 m. irtot; (kezdetben csak 12 m. frt. 50 pénz volt).

70) Báró Jósika Dániel. 1742-iki végrendeletében iskola szükségére 650 m. frtot.

Vásárhelyi T(őke) István nagy-enyedi professor 1749. márez. 1-én N.-Enyeden kelt levelében ezt Írja Kolozsvárra tiszttársainak: „A néhai Mltgs. L. Báró Jósika Dániel ur pium legatumából, a kolosvári nemes ref. Collegium obtingensét li. flór. 650 imé actuális perceptorunk Kolosvári György uram keze által transponáltatom kegyelmeteknek, nem kívánván, hogy az oda való perceptor vagy más fái’adjon ide a pénz után. Itt már a Mltgs. supr. Consistorium végezése szerint, a mi obtingen- sünkből egy Alumnia in memóriám Pii Testatoris erigáltatott, kétség